AKTUÁLIS


No tanks

Garamvári Vencel fél évszázada foglalkozik a pezsgővel, ami a bor és a pálinka reneszánszát és modernizációját követően a mai magyar italtörténet harmadik hullámaként ugyancsak megújulni látszik. Garamvári nem akar lemaradni ebben a versenyben, sőt, afféle élesztő szerepét szeretné játszani a hagyományos pezsgő ismertebbé tételében. E megújulás lényegét abban látja, hogy a tradicionális pezsgő fogyasztásának kiszélesítése nem pusztán kommunikációs feladat: alapfeltétele a gyártás, a termelői szektor kiszélesítése. Ha már nem tucatnyi, hanem ötven borászatnak lesz olyan tradicionális pezsgője, amely egyértelműen jobb, mint a tankpezsgő, a piac kiszélesedik, a fogyasztó megtanulja a pezsgő történetét, technológiáját és kóstolását.
Írta: Tompa Imre


Írta Tompa Imre, fotózta Teszár Ákos

A Garamvári Szőlőbirtok negyedszázados építkezés és beruházás után irányt vált és a bor után a cégérre, a hardver után a kommunikáció szoftverjére helyezi a hangsúlyt, nemcsak a bor, hanem a pezsgő-divízióban is. Egységes stratégiáról van szó, mert, és ezt fontos hangsúlyozni, nem két szomszédvár van, a bor- és a pezsgőpincészet nem két piramis, hanem egy, amelynek talapzatát a bor, csúcsát a pezsgő alkotja. A talapzat is magas minőséget jelent, az alsó grádicson is minden palack OEM (oltalom alatt álló eredet-megjelöléssel ellátott bor, ezek a kócsagos palackok), fölöttük az egyedibb, dűlős és szelektált palackok sorakoznak, a csúcson a pezsgő pezseg.




Garamvári egyébként vagy fél tucat neves cégnek készít pezsgőt, 50 ezer palacknyit a közel 80 ezer 2015-ben töltött saját palack mellett. Az alapanyag Lelléről származik, a klasszik chardonnay, pinot noir és pinot blanc mellett furmintot is pezsgősítenek. A saját tradicionális, jellemzően évjáratos sparkling spektrum is széles: a csontszáraz szortiment a Brut Zerótól a Furmint Brut-on, a Classic Brut-on és az Optimum Brut-on át a Prestige Brut-ig terjed, az extra dry kategóriában a Blanc Fleur és az Evolution Rosé pezseg, édesbe hajlik a sec Don Giovanni és van egy sweet termék is, mert keresik, a legdrágább termék is 4 500 Ft körül van.




Széles körökben is ismertté kell tenni a márkát, ami ezután a Garamvári nevet viseli (leánykori nevén Chateau Vincent), és érthetőbbé tenni azt, hogy mit is jelent a tradicionális pezsgő, főleg a fizetőképes korosztályban. Utóbbi tán a nehezebb, a jelentős magyar pezsgős múlt feledésbe merült, az arculatváltást megelőző kutatás tanúsága szerint a fogyasztók ma is alkalmi, ünnepi és szezonális italnak tartják a pezsgőt. Zömében félédes-édes tankpezsgőt fogyasztanak, 25-27 millió palackot évente, ennek bő egy százaléka, 200 ezer palack tradicionális, a többi tankpezsgő meg mindenféle habzó és gyöngyöző. Garamvári szerint a következő tíz évben az egy százalékot tíz százalékra kellene növelni. A fogyasztók a komolyabb, súlyosabb vörösbort is ünnepélyes holminak látják, míg a fehérbort jellemzően könnyed bulibornak gondolják, ugyanúgy mint a rosét (sok dolga és lehetősége van még a honi borkommunikációnak...) Az igazi pezsgő száraz és egész évben nyakalandó, igazi, annyi mint tradicionális. Tradicionális, azaz úgy készül, mint Champagne-ban, palackjában válik pezsgővé és érlelődik, lényege, hogy sokkal finomabb, mint a nem tradicionális. Nem tartályban, azaz tankban, hanem palackban érlelt tehát, ahogy ezt a jó kis szlogen (No tanks. Bottles. Tradition and evolution) is jelzi. Egy név kell, egy jel, egy logo, egy layout és design, úgy év végéig tart ennek a megújulási-egységesítési folyamatnak az első hulláma.




Az arculatváltás jól illeszkedik abba a nagyobb hullámba, ami a honi pezsgőpiacon emelkedni látszik, ahol a felszínesebb bubik sikerét, a habzó és gyöngyöző borocskák felpezsdülését követően a mélyebb zajos (sparkling) borok is a borbarát diskurzus tárgyává válnak. Komoly műhelyek szállnak ringbe komoly szándékokkal, amit (a konkurens cégek szaporodását) Garamvári abszolút pozitív dolognak, sőt, a fejlődés alapfeltételének tartja. Az igazi pezsgő fogyasztása és kommunikációja ugyanis csak akkor lehetséges, ha a termőalap, a kibocsátó pincészetek és márkák száma nő, „ebben a versenyben nem szabad, hogy az én márkám lemaradjon, sőt, afféle élesztő szerepét szeretném játszani a hagyományos pezsgő ismertebbé tételében.” Van már fél tucat arcos tradicionális pezsgőműhely és készülődik néhány újabb Budafoktól Tokajig. A tradicionális pezsgő fogyasztásának kiszélesítése nem pusztán kommunikációs feladat, alapfeltétele a gyártás, a termelői szektor kibővítése-növelése. Ha már nem tucatnyi, hanem ötven borászatnak lesz olyan tradicionális pezsgője, amely egyértelműen jobb, mint a tankpezsgő, a piac kiszélesedik, a fogyasztó megtanulja a pezsgő történetét, technológiáját és kóstolását.




Ami ugyancsak nem egyszerű: a pezsgőnek egy valamilyennek nem szabad lennie: öregnek, hangsúlyozza Garamvári, aki szerint az élesztős-oxidált karakterjegyek túlbecsülése nem előnyös. Fontosabb, hogy bármilyen érlelt és öreg egy palack, a pezsgőnek elevennek, frissnek és elegánsnak kell lennie, az élesztősségnek nem oxidatív jellegben és keserűségben kell megjelennie, hanem visszafogott, érlelt eleganciában. Ugyanide tartozik, hogy a Magyarországon kapható valódi Champagne-okról 90%-ban nem tudjuk, hogy mikor degorzsálták – emiatt lehet, hogy már „öregnek” számítanak, mivel az alacsony kereslet miatt sokat álltak kedvezőtlen hőmérsékletű tárolóhelyeken – így az általuk mutatott élesztős jegyek oxidációja miatt kedvezőtlen etalon képe alakulhat ki a fogyasztókban.Az elmúlt években Champagne-ban is a degorzsálás időpontjának jelölésére egyre nagyobb gondot fordítanak.




Ennek, a pezsgőkóstolás kultúrájának is a termelői szféra kiszélesítése a hardverje: minél több pincészetnél lesz tradicionális pezsgő, annál jobban fogják érteni és keresni a fogyasztók. Szó van arról, hogy immár létre lehetne hozni a hagyományos pezsgőt készítők valamilyen kooperációját, aminek meg vannak a történelmi előzményei, 1947-ben szűnt meg a pezsgőgyártókat tömörítő szervezet, ideje lenne újjáéleszteni. De akármennyire is az élesztő szerepét akarja játszani a Garamvári-műhely a honi pezsgős (r)evolúcióban, Garamvári, aki ötven éve foglalkozik pezsgőkészítéssel, úgy érzi, hogy a fiataloknak kellene vállalniuk a termelői összefogás szervezését.


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013