AKTUÁLIS


Két keréken Wachauba

Családi kerékpártúra Ausztriába, 2 kutyával és alacsony költséggel. Nagyon régóta tervezgettük már ezt a bringatúrát, a Kremstal és Wachau borvidékre és hosszas előkészület után nyáron végre nekiindultunk. Miért is vágtunk bele ilyen nehezen? Saját szervezés, alacsony költségvetés, főzés saját magunknak, kerékpár- és kutyalogisztika. Mindez alapos előkészületeket kívánt. Az első lépés egy kis úti könyvecske beszerzése volt, melynek címe: Duna menti kerékpárút Ausztriában (Frigoria Kiadó). A könyv a részletes térkép mellett nagyon sok hasznos leírást tartalmaz, túraajánlatokkal, látnivalókkal, egyéb tudnivalókkal. Ezt követte a térkép alapos tanulmányozása, kilométer- és szállás egyeztetés. Amatőr kerékpárosok lévén a napi távok tervezésénél mértéktartást kellett tanúsítanunk (átlag 20-25 km/nap).
Írta: Borigo


Kicsit családi-nyaralós, kicsit pihengetős, szőlőhegyet járó túrát szerveztünk bringázással megspékelve. Az autót felváltva vezettük a túrán, hogy mindenki részt tudjon venni a kerékpározásban. A két kutyának nem sok kedve volt futni velünk a melegben, így a kísérőautó erre is megoldás volt. A kempingezéshez szükséges minden eszköz rendelkezésünkre állt. Ausztriában a kerékpáros kultúra és a rá épített szolgáltatások nagyon fejlettek. Mi szálláshelyként a kempingeket választottuk az ára és a hangulata miatt (tiszta, biztonságos, jó infrastruktúra, rengeteg turistainformáció, 40 euró 4 emberre, 2 sátorra, 1 autóra / nap). Errefelé jellemző a teljes komfort! A túra kiinduló pontjának Melket választottuk és innen csorogtunk visszafelé nyugatról keletre, egészen Altenwörthig a Duna déli oldalán.


Fotó: Tahy Éva


Kempingjeink Schönbühel, Rossatz és Rohrendorf bei Krems településeken voltak. Mindhárom komfortos, családias. Schönbühelben a Stumpfer család panziót és éttermet is üzemeltet, péntekenként borvacsorával. Kínálnak helyben, a feleség által készített lekvárokat, kézműves söröket és a környező pincészetek borait. Rossatz települést körbeölelik a szőlők, a domboldalon pedig egy kő gyík (a Smaragd borok névadója) szeme pihen a Dunakanyaron. Legutolsó szálláshelyünkön az Ettenauer család már a 18. századtól foglalkozik borkészítéssel. A kempingezőknek külön konyha és egy nagy borhűtő állt a rendelkezésükre, tele helyi borral, ahol a fogyasztást önbevallás alapon kis papírra kellett felírni, melyet távozáskor fizettünk ki.

A kerékpárokat az autóra szerelve vittük, de a nagyobb városokban kölcsönözni is lehet. Tömegközlekedési eszközök is támogatják a biciklizést, vonaton, buszon, Bécsben a metrón, és a városi vonatokon is lehet kerékpárt szállítani.


Fotó: Tahy Éva


A kerékpárutak állapota jó, nem túl széles sávban ugyan, de jól kiépített úthálózaton, nagyobb részt csak erre a célra kijelölt aszfaltozott úton lehet haladni. Szerencsére ritkán kellett főutat keresztezni, vagy azon kerekezni. Az utak mellett sok a fa, így a nagy melegben is kényelmesen tekerhettünk. Az utakon rengeteg a tájékoztató tábla, így eltévedni nem lehet. A gyakori pihenők padokkal, szemetesekkel is el vannak látva.


Fotó: Tahy Éva


A Wachau-i borvidék ugyan Ausztria bortermelésének csak egy kis százalékát adja, de talán a legismertebb a borainak minősége miatt. Utunkon a legmeghatározóbb tájkép a Duna felett magasodó meredek hegyoldal, a szépen művelt szőlőteraszokkal. A látványtól nem csak a borkedvelők lesznek jobb kedvűek, a táj tényleg lenyűgöző!


Fotó: Tahy Éva


A Melk és Krems közötti Duna-völgy az UNESCO Világörökség része. A vidék az őskor óta lakott, amelyre tanúbizonyságul szolgálnak a közelben előkerült, közel 30 ezer éves galgenbergi és willendorfi vénusz szobrocskák. A környék nemcsak a kiváló borairól híres, hanem sárgabarack termesztéséről is (biciklitúránk közben sok helyen tájékoztató táblák ismertetnek meg a különböző fajtákkal, művelésükkel és a barackhoz kapcsolódó kultúrával). Kerékpározás közben nem fogyasztottunk alkoholt, de este szívesen ücsörögtünk egy-egy borozó teraszán helyi bort, főleg zöldveltelinit és rizlinget kortyolgatva.

Borászat és szép pincesor sok helyen van, nyitva viszont kevesebbet találtunk. A helyiek szerint hétvégén több szerencsével járhat a borra szomjazó, és szokás, hogy külön meghirdetett időpontokban nyitnak ki a gazdák (áprilistől novemberig). Utolsó kempinghelyünk is külön érdekességet kínált. Rohrendorf bei Krems teraszos művelésű szőlőhegyei már a 8. század óta adnak kiváló borokat, főként a melki apátság számára. Itt található Ausztria leghosszabb pincesora, 72 pince 1,65 km-en keresztül.


Fotó: Tahy Éva


Túránk alatt az időjárás kedvező volt, szikrázó napsütésben, kellemes szélben bringáztunk naponta 15-25 km-t, közben sok-sok fotót készítve. Délután és este a bringákat a sátor mellett hagyva, a környék nevezetességeit is felkerestük autóval. Világhírű a Melk-i apátság, a Schönbühel kastély és Furthban a Göttweig kolostor. Dürnstein vára esténként fényárban úszik. A Duna túlsó partján lévő kempingünkből a felkelő teliholddal különösen romantikus látványt nyújtott. Nappal pedig a szőlőtőkék látványa teszi elbűvölővé a tájat. Érdemes biciklivel, vagy akár gyalogszerrel megmászni a környező domboldalakat, hogy a Dunát és a szőlőültetvényeket más szemszögből is megcsodáljuk.

Összességében az osztrák dunakanyar igazán nincs messze, autóval alig 4 óra Budapestről, ez pedig nem nagy ár azért, hogy ezt a csodát személyesen is láthassuk!

Tahy Éva


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013