BORFOLIÓ


Burgundia 2005

Valószínűleg a 2005-ös évjárat a kivételesen jók között fog szerepelni a francia borok történelmében. Rhone-ról, illetve Chateauneuf-du-Pape-ról a már szóltunk, most a pinot noir hazájáról, Burgundiáról ejtenénk néhány szót.
Írta: Borigo


Bruce Sanderson, a WS (Wine Spectator) helyettes szerkesztője és kóstolási igazgatója, Burgundiáért, Elzászért, Champagne-ért és Németországért felelős szakírója 2007 márciusában írt a 2005-ös hordós, és frissen palackozott tételekről. Kb. 500 tétel kóstolása alapján az évjáratot 95-100 pontra értékelte a WS (Wine Spectator) 100 pontos értékelési rendszerében, azzal a megjegyzéssel, hogy 17 éves munkássága alatt még nem találkozott ilyen jó, fiatal évjárattal. A borok jól visszaadták a termőhelyek karakterét, a legendás 1990-es tételek színét, a 2003-asok érettségét, és a 2002-esek tisztaságát.




A termelők a kiemelkedő minőséget azzal magyarázzák, hogy ellentétben a 2002-es évjárattal, amikor a szeptemberi időjárás érlelte megfelelően a szőlőt, 2005-ben a teljes érési időszak alatt igen kedvező volt az időjárás. Ilyen felkonferálás után várható volt az árak meredek emelkedése, melyek a 2003-as tételekhez képest helyenként 75 százalékos pluszt mutattak.

Innentől kezdve a történet a beszerzési oldalról szól, már csak a rovat nevéből adódóan is. Szokásos svájci kereskedőmtől 2007 késő tavaszán kaptam egy előjegyzési katalógust, melyet szorgalmasan átböngésztem, kinéztem néhány tételt, és vásárlási szándékomat is kifejeztem egy megrendelés feladásával. Hosszú ideig semmi választ sem kaptam, majd telefonos érdeklődésemre közölték, hogy a katalógust véletlenül küldték, ajánlatuk kizárólag svájci polgárok számára szól, majd 2008 január elsejétől böngészhetek, válogathatok a maradékból. Felháborítónak tartottam, hogy különbséget tesznek svájci és külföldi vásárló között, ezért elhatároztam, hogy többet nem vásárolok náluk. Kicsit kedvemet szegte ez a közjáték a 2005-ös Pinot Noir-ok beszerzésével kapcsolatban, ezért jegeltem a témát.

Aztán az ominózus Chateauneuf borok beszerzése okán kapcsolatba kerültem egy németországi kereskedővel, aki szó nélkül kiszolgált 2005-ös Burgundiai borokkal is. Gerard Seguin borait ajánlotta, szakemberek szerint is igen baráti áron. A borok megékeztek, és néhány nap pihentetés után azon töprengtem, hogy meg kellene vizsgálni a beltartalmukat is. Nem volt szándékomban mind a hét félét tesztelni, ezért a sor közepéről választottam egyet. Éppen akkor jelentkezett János barátom is, aki legnagyobb örömömre időnként megjelenik nálunk egy-két kartonnyi csodával, köztük évjáratos Champagne-okkal, világháború előtti Tokajikkal, és egyéb érdekességgel. Most sem volt szűkmarkú, de ami a legszerencsésebb, volt köztük egy 2005-ös Burgundiai (Domaine Bertagna – Vougeot), és egy Rheingau-i (Künstler) Pinot Noir is. Így három Pinot-t kóstolhattunk egymás mellett. Sajnos hiányzott a sorból a Comte Armand (itthon is beszerezhető a Terroir Club-ban), de ennek a bornak a 2004-es évjáratát már ismerjük, és sejtéseink vannak afelől, hogy 2005-ben bizonyára csodás tételeket alkottak.

A Künstler illatában nagyon ígéretes, édesnek, ásványosnak, füstösnek, sokrétűnek mondható. Szájban alkoholtúlsúlyt éreztem (ez másnapra eltűnt) – ez aztán a lecsengésében is mutatkozott. De a díszítésében minden visszajött, ami az illatában érezhető volt, csak kissé visszafogott mértékben. Másnapra ez is teljesen rendben volt, a bor erősen közelített a harmónia felé. Három-négy nap szellőztetés után a bor hatalmas íz és illatbombává változott, élvezet volt minden korty.

Másodikként a Bertagna került a poharainkba. Vastag, húsos, nagyon füstös illatú bor, kis lenge animalitással, jó mineralitással fűszerezve. Savai játékosak, szerkezete már most egyensúlyt, és hatalmas potenciált sejtet. Vezető illat és ízjegye ebben a korban természetesen a cseresznye, de annyira sokrétű a bor, hogy már most megjelenik benne a szilva, narancs, narancshéj és meggy is. Lecsengése végtelen, igen kedves bor.
A Pinot sor végére hagytuk a Seguin-t (Gevrey Chambertin Vieilles Vignes 2005). Ez a bor sokkal robusztusabb volt, mint a Bertagna. Mindenében kicsivel több annál, de amiben mindenképpen több, az a finesz, ahogyan az illat és ízjegyeket elővarázsolta. A tanninok is szépségesek, határozottan, mégis a háttérből fogják a gyeplőt. Savai érettek, éppen jó mennyiségben vannak jelen, díszítése pedig fenséges.

Mindhárom bor rengeteget változott három-négy nap szellőztetéssel. Az a fiatalos lendület az oxidáció hatására kissé megtört, de nem múlt el. Szerkezetük bársonyossá vált, betekintést adtak mindabba, hogy mivé fognak ezek fiatalok serdülni néhány év érlelés után. Tudva, hogy ez a bor nem a legdrágább a Seguin borok palettáján, egyáltalán nem bántam meg a vásárlást, és akiknek lehetősége van, merem ajánlani, ne fogja vissza magát.


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013