2006-os előjegyzések
Az utóbbi írásaimban rengeteget „kollektáltam” külföldről, éppen itt az ideje, hogy kicsit szétnézzek saját házunk tájékán, hátha találok valami elfektetnivalót. Másrészről, nem érkeztek még meg a tavasz végén megrendelt piemonte-i boraim, amit a nagy hőségre való tekintettel, nem is bánok. Egyébként ez a téma is megérne néhány sort, de majd legközelebb…
Írta: Borigo
Szóval itt volt ez a nagy előjegyzési őrület, mely elkezdődött március közepén, Lőrincz György 2006-os Merengőjével, majd egy lélegzetvételnyi szünet után folytatódott Bock–Gere–Takler–Vesztergombi belsőnégyes 2006-os tételeivel. Féltucatnyi bort kínáltak egyszerre a kereskedők, nem kis fejtörést okozva a vásárlók számára a tételek kiválasztásában. Arról nem is beszélve, hogy egyesek számára annak ellenére, hogy mindből szerettek volna vásárolni, vágyaiknak csupán pénztárcájuk szabott gátat.
De térjünk vissza a borokhoz, és nézzük meg, milyen információkat kaptak a vásárlók a borokról, mielőtt vásárlásba kezdtek. Azt tudni kell, hogy mindegyik tétel - kivételt talán csak a Kopár képez - igen kis palackszámmal jelent meg, valószínűleg a termelők nem érezték fontosnak, hogy különleges figyelmet szenteljenek e borok promotálására. Kóstolta, aki hozzáfért, szakértő, és kevésbé hozzáértő, kereskedő és borbíra, ismerős és ismeretlen.
Szóval, derült égből, mint villámcsapás érkezett az előjegyzési hullám, de nem volt semmilyen információ, ami alapján az egyszeri vásárló döntését meghozhatta volna. Ha te is veszel, akkor én is, mert akkor bizonyára jó; a 2003-as is jó volt, bizonyára ez is jó lesz; nekem legutóbb nem ízlett, biztos ez sem jó; az ismerősöm ismerőse kóstolta, el volt ájulva tőle; mindegyikből veszek egy kartonnal. Ezek voltak a döntési alapok, és kevés kivétellel, én is vásárlási szokásaim alapján hoztam meg a döntésemet.
De mi lehetett volna a helyes módszer a vevők hiteles tájékoztatására? Több lehetőséget is látok, megpróbálom rendszerezni őket, aztán finomítsa tovább, akinek ez a dolga.
A drágább, elegánsabb módszer az lehetett volna, hogy egy kóstolót, premiert kellett volna szervezni. Itt minden vásárolni szándékozó kényelmes körülmények között megkóstolhatta volna a kínálatot, saját maga meggyőződhetett volna a borok minőségéről, és sokkal könnyebben dönthetett volna azok megvásárlásáról. A kóstolást – kiszűrendő a komoly vásárlási szándékkal nem rendelkező látogatókat- egy viszonylag magas belépődíj szedésével lehetett volna indítani, majd ezt az összeget teljes egészében, de legalább 90 %-ban levásárolhatóvá kellett volna tenni. A másik, számomra igen szimpatikus módszer az lehetett volna, hogy a felkínált tételeket egy független bírálóbizottság elé (pl. BORIGO) kellett volna vinni, akik vakbírálat alapján értékelhették volna a tételeket, és nem utolsó sorban prejudikálhatták volna azok potenciálját, jövőbeni alakulását. Merthogy egy független borbíráló bizottságnak éppen ez az alapfeladata, mondhatni ezért van!
Stílusában a 2006-os évjárat egyébként nem hasonul egyik korábbi évjárathoz sem. Hasonlít a 2002-eshez, de nem áll túl távol a 2003-astól sem. Gerinces, szép savú, ugyanakkor testes, mégsem olyan koncentrált, mint a 2003-as. Pedig sütött a nap eleget, és meleg is volt bőven. Valahogy az az érzésem, hogy a borászok kicsit az elegancia felé kanyarodtak, belátták, hogy olyan borokat kell készíteni, melyekből a második palackot is jóízűen, mellékhatásoktól mentesen tudja elfogyasztani egy négyfős társaság. Magyarul nem rúgnak be tőle!
A Magnifico-hoz nem volt szerencsém. Viszont kóstoltam a Primariust, mely eléggé megfogott. Mindenek előtt nagyon testes. Másodsorban hordozza azokat az illat és ízjegyeket, melyeket a 2003-asban megszokhattunk (aszalt sárgabarack, mazsola), melyek túlérett, beaszalódott, igen koncentrált alapanyagra utalnak, mégsem olyan tömény, mint amaz. Lecsengése végtelen. Olyan bezárkózós bor, amelyből nem szívesen adok senkinek.
A Solus nem ennyire koncentrált, viszont eleganciájával kárpótolja a koncentráció alacsonyabb szintjét. Ezt a valamit valamiért tipikus esete. Elsőre nem keltette fel figyelmemet. A második kóstolásnál azonban rájöttem, hogy a bor kiváló, csak igényli a palackos érlelést, hiszen benne van minden, ami egy nagy borhoz szükségeltetik, csak rendezetlen formációban. Gyönyörű hordóhasználat, erdei gyümölcsök kavalkádja, kávé és kakaó az illatában és ízében, és hosszú, elegáns lecsengés. Takler Cabernet Franc-járól ugyanez a véleményem, azzal a kiegészítéssel, hogy rövidebb időn belül lesz fogyasztásra érett, mint a Solus. Hogy ez a potenciálban is mutatkozik majd? Nem tudom megmondani, remélem nem. A Kopár nagyon jó lett. Tudomásom szerint Cabernet Franc alapú, eleganciájához kétség sem férhet. Kóstoltam az összetevőit is, és maximálisan egyetértettem a házasítás arányaival.
