Kéknyelű, 2004, Badacsony

Látva az évjáratot azonnal eszembe ötlött, hogy hasonló kéknyelű kvázi porosodik az almáriumban, ritka madár, biztosan érdemes őket összekóstolni… Kicsit utánajárva sikerült egy harmadikat is szerezni, ez már majdnem évjárat értékelő nagyteszt…

És tény, hogy a fajtáról szinte semmit nem tud még a nem-átlag borbarát sem, vessünk ide néhány naturáliát: Nevét nyilván a kék nyeléről, vagyis kékes-pirosas levélnyeléről kapta, és valszeg az is rémlik mindenkinek, hogy valami nem stimmel a genetikájával. Nos a valóság az, hogy a kéknyelű nőivarú, vagyis beporzása rendkívül bizonytalan, kell egy szelek szárnyán érkező pasi hozzá, ez legtöbbször a Budai zöld, legalábbis Badacsonyban. Merthogy ugye szinte kizárólag arrafelé található, nem nagyon emlékezni mondjuk villányi kéknyelűre, vagy tokaji kéknyelűre, egy kevés akad még Etyeken és az Alföldön, de aztán slussz… Szóval ott tartottunk, a bizonytalan virágzás sokszor okoz madárkás, kicsi fürtöket, ez viszont a minőségi borásznak kevésbé probléma, hiszen immár nem a szovjet piacra termel, a kicsi fürt minőségi alapanyagot biztosít, különösen jó évjáratban. Mert az is tény, hogy a jó évjárat azért kell neki, hiszen október közepén lehet csak szüretelni, és ha alacsony a hősösszeg, akkor savas, neutrális bort képes adni. Mint érezhető is az elmondottakból, a kéknyelű igazán szofisztikált, de elég raplis fajta (a parasztok úri szőlőnek is csúfolták…), viszont elképesztően elegáns bort képes adni, és élénk savai hosszasan eltarthatóvá teszi.

A kéknyelű egyébként ősi magyar fajta, sehol a világban nem ismerik. Korábban elterjedt egy pletyka, hogy azonos egy észak-olasz szőlőfajtával, de ezt a vizsgálatok megcáfolták. Vagyis itt van nekünk egy újabb kárpát-medencei tehetség, vele is többet kellene törődni…

Az alábbi három tétel igazolta a vártakat. Kisebb eltérésekkel a borok hasonló stílust képviselnek, ez a stílus pedig feszes a remek savaknak köszönhetően. Ez a savkészlet korántsem alacsony, a kéknyelű minden bizonnyal azoknak jön be igazán, akik szeretik a karakteres savakat, illetve persze kiválóan alkalmassá teszi ételkísérőnek. A kiegészítők is hasonlóak: virágosságot, gyógynövényes hátteret kapunk, amelyet itt-ott megtör a palackérettségből származó toastosság és a mineralitás. Tény, hogy egyik sem tökéletesen összeállt valami, az viszont biztos, hogy kevés magyar fehérbor tartja magát így hét évesen, és ez egyértelműen a savaknak köszönhető… (BGB)


87-88 Villa Tolnay Kéknyelű Reserve 2004
Viszonylag hosszú várakozás után is alig jelentkezik illat, benne azért kivehetők az érett trópusi gyümölcsök: narancs, lime, kevés ananász, valamint a visszafogott fűszeresség. Kóstolva előre a szép palackérés és a különösen szép és elegáns savkészlet tűnik fel. Az utóbbi még most is gerinces, a szerkezet feszes, a részletek ugyanakkor lehetnének számosabbak. Szépen érett, elegáns bor a legvégén herbával. ásvánnyal és vagány kis kesernyével.

88-90 Szeremley Birtok Badacsonyi Kéknyelű 2004
Kifejezetten világos szín, közepesen intenzív illatvilág, meglehetősen fiatalos. Virágos, kevés zöld- és keleti fűszert is tartalmazó illat, melyet csak egy pillanatra érint meg a toast. Szájban gyönyörű és élénk savakat kapunk, feszes szerkezetet, de az érettség ekkor már sokkal inkább megjelenik. Rendkívül arányos, semmiképpen sem vastag, de kifejezetten intenzív bor, amely elegáns, és amelynek hosszú lecsengésében megjelenik a gyógynövényes jelleg.

86-88 Borbély Családi Pincészet Badacsonyi Kéknyelű 2004
Kifejezetten ásványos, toastos, mézes-süteményes illat, amelyet az ászokhordó és a gyógynövények finoman egészítenek ki. Vagány, más stílus, mint az előző kettő volt… Szájban a savak igazán szépek és lendületesek, a struktúra feszes, egy érintésnyi csersav is azzá teszi. Az illatban érzettek ellentétben kifejezetten élénk, citrusos, gyümölcsös, ugyanakkor elegáns.



© BORIGO Online Bormagazin