BORVIDÉKEK


Balatonfüred-Csopaki Borvidék

Írta: Borigo


Földrajzi elhelyezkedése
A borvidék a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Balatonalmáditól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. Északi határát az ún. Veszprémi-plató alkotja, nyugatról a Badacsonyi borvidék határolja, keleten pedig a Balaton vége egyben a borvidék határát is jelöli. (A bortörvény úgynevezett bortermő helynek ismeri el még a Balaton Veszprém megyei partján a Balatonkenese, Balatonfőkajár és Balatonvilágos környéki szőlőket.)
A borvidék területe : 6350 Ha (ebből 5800 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 2150 Ha
A borvidék települései két körzetre oszlanak:
Balatonfüred-Csopaki körzet : Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfőkajár, Balatonfüred, Balatonkenese, Balatonszőlős, Balatonudvari, Balatonvilágos, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany, Vászoly
Zánkai körzet : Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Zánka


A Hegyestű


A borvidék adottságai
Éghajlata a szélsőségektől mentes, kontinentális klímájú, szinte mindenben megegyezik a Badacsonyi borvidékkel.A talajösszetétele igen változatos, jellemző a felső perm korú vörös homokkő, amit Csopak közelében látni a dűlőkben. A szőlőhegyeket alapvetően dolomit, márga és mészkő építik fel, de a borvidék nyugati részén a vörös homokkő már hiányzik. A Káli-medencével szomszédos területeken már a bazalt is feltűnik a talajokban (pl.: Hegyestű).Az eddigiektől alapvetően különbözik a Tihanyi-félsziget, amely nem más mint egy vulkáni kráter maradványa. Itt a szőlőket vulkáni tufákon telepítették.

A borvidék története
Feltehetően már Probus császár idejében fejlődésnek indult a Pannóniában már régebbről ismert szőlőművelés. A Baláca pusztán feltárt villa urbana romjai II. - III. évszázadból származnak. A szőlőmotívumú ornamentikán kívül a falfestményeken is szőlészeti tárgyú - főként szüreti - jeleneteket örökítettek meg.A honfoglalás után Karkász törzsének tulajdonába kerül a terület, de 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspöknek többek között Csopakon is volt szőlője. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett.A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. században újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton "fővárosa" lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában.A borvidék 1959-ben függetlenedett Badacsonytól. Ma is Balatonfüred a borvidék központja, amely a Balaton északi partjának egyik legszebb részén található, és 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa.

A Tihanyi Apátság



« Vissza az előző oldalra