BORVIDÉKEK


Egri Borvidék

Írta: Borigo


Földrajzi elhelyezkedése
A borvidék a Bükk-hegység délnyugati lábánál alakult ki, nyugatról a Tarna-völgye, keletről a Bükkaljai borvidék határolja. Észak felé a Bükk-hegység vonulata zárja el a hideg szelekt míg délen a talaj és az alapkőzet szab határt a terjeszkedésnek.
A borvidék területe : 22000 Ha (ebből 18000 Ha I. osztályú)
A szőlővel betelepített terület : kb. 5500 Ha
A borvidék települései két körzetre oszlanak :
Az Egri körzetben : Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj, Ostoros, Szomolya
A Debrői körzetben : Aldebrő, Feldebrő, Kompolt, Tarnaszentmária, Tófalu, Verpelét


Eger, Dobó tér


A borvidék adottságai

Egerben viszonylag későn érkezik a tavasz és meglehetősen rövid a tenyészidő. A borvidék éghajlata hűvös, viszont a terület erős tagoltsága miatt a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas mikroklímájú területek alakultak ki. A csapadék kevés és kedvezőtlen eloszlású.
Az alapkőzet a borvidék északi részén a Bükk-hegység mészköve és dolomitja, délen a riolittufák és riolit-dácit lávakőzetek. A vulkanikus kőzetek jelenléte kulcsfontosságú a területen hiszen a szőlőt már évszázadok óta leginkább ezekre a területekre ültetik és a vidék borai is a könnyen megmunkálható riolittufába vájt pincékben érlelődnek.




A borvidék története
Eger a XI. század elején már jelentős nagyságú település lehetett. Az első püspökségek egyikét Egerben alapítatta Szent István királyunk. A püspökségre költöző szerzetesek magukkal hozták hazájukból az ott honos szőlőfajtákat is.
A tatárjárás megtizedelte a lakosságot. IV. Béla király ide is telepített vallonokat, akik a szőlőtermesztési és a borkészítési ismereteiket meghonosították (pl.: a hordó használatát). Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII - XIV. században telepítették be szőlővel. A megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségletüket. A város szerepe a magyar középkor első századaiban igen jelentős volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nem csak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központi irányító hatásának tulajdonítható a szőlőművelés kezdeményezése, fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésből tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján.
A törökök elől menekülő rácok hozták magukkal a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a Kadarka fajtát is. A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre több teret nyertek a fehérborszőlők rovására. A szőlőhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.
1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, és a szőlőket szinte teljesen kiirtotta. Az újratelepítések során új fajták is bekerültek a borvidékre. A korábban említett járvány után ismét uralkodóvá vált a fehér szőlő. A fehérbor térnyerése ellenére a különböző kiállításokon a vörösborok szerepeltek jobban. Az 1869-es hamburgi világkiállításon Joó János vörösbora bronzérmet nyert.A borvidék utoljára 2009-ben gazdagodott két településsel. (Kompolt, Tarnaszentmária)


A noszvaji De la Motte kastély



« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013