HÍRSZÜRET


Kivágatta az összes szőlőjét Somodi Sándor

A Pannon Bormíves Céh oszlopos tagja nehéz döntést hozott meg, de a fájdalmas lépés után bánkódni már nincs ideje. "Nem érte meg a vesződség."- mondta, de aggódni azért nem kell, a borászat továbbra is fennmarad.


A boros szakma legnagyobb elismerését, a Pannon Bormíves Céh tagságát elsőként az Alföldről az Ásotthalmon gazdálkodó borász, Somodi Sándor érdemelte ki, tavaly pedig a fogyasztók tüntették ki, Csongrád megye alkotói díját vette át. Jövőre lesz húszéves a családi borászata, hét hektáros ültetvénye azonban már csak a múlté.

– Kivágattam az összes szőlőt. Nemcsak Ásotthalom, az egész ágazat vergődik. A probléma gyökerei húsz évre nyúlnak vissza; akkoriban 130 ezer hektárról szüretelt az ország, ez mostanra 60 ezerre apadt. Azt hittük, amikor a nagyüzemek megszűntek, és tőke nélkül, de felvettük a kesztyűt a több száz éves francia és portugál nagybirtokokkal, hogy a jó bor is kell. Nem így lett, az ipari mennyiségű bor felé ment a világ. Az uniós belépés már csak rátett egy lapáttal, az unió kvótát szabott, hogy úgy lehet szőlőterületet telepíteni, ha előtte ugyanennyit kivágnak. De szabály sem kellett, lecsökkent a termőterület, nem éri meg szőlő termeszteni. Vegyes a kép, ami a technológiát illeti. Aki nem lett sok pénzből vagy hitelből, pályázatból sztárborász, oda jutott, ahová mi. Feltűntek a nagy kuszaságban olyan ifjú titánok is, akik, - jól fogalmazta a szakíró, Hugh Johnson -úgy akartak mindenütt klasszikus francia borfajtákat előállítani, hogy francia tölgyfahordókat használtak. Nem jött be, de ez csak későn derült ki. A szerencselovagok, akik meg nem merték rábízni magukat a saját ízlésükre, futnak a divat után, és összekeverik a hordó ízét a finom borokéval.



Somodi Sándor családi ültetvényére a 2002-es télifagy mért döntő csapást, azóta csak a veszteséget termelte. 44 éves borászmúlttal a háta mögött a 63 esztendős szakember nem kesereg, borász marad, saját szőlőterület nélkül. Több szőlész kollégájával közösen termelik meg a szükséges szőlőmennyiséget, ez amiatt jó, mert szakmailag is tisztességes munkamegosztást alakítottak ki. A szőlészet egész embert kíván, aki a nap huszonnégy órájában ott tud lenni a tőkék mellett és ha ezt a munkát más végzi, a borásznak is több ideje marad a saját feladataira.

A döntést fájlalva sok sikert kívánunk a pincészet jövőbeli működéséhez.


© BORIGO Online Bormagazin


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013