Az Év Meglepetése: Mészáros Pál pincészete

Borigo: Mi, akik kicsit távolabbról szemléljük a borvidéket, talán kicsit kevésbé látunk benneteket, mint a már korábban nagy nevet szerzett pincészeteket. Éppen ezért kérnénk egy kis összefoglalót…

Mészáros Péter: Ősi szekszárdi család a miénk, már nagyapám nagyapja is szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozott, a szekszárdi pinceövezetben ma is megvan a 120 éves családi pincénk. Az előző rendszerben is foglalkozott ezzel a család – persze csak amennyire engedték. Aztán a rendszerváltás után édesapám, Mészáros Pál alapította újra a borászatot. Ő is mindig ezzel foglalkozott, már ’75-ben eltelepítette az első szőlőnket, majd fokozatosan megpróbálta visszaszerezni, visszavásárolni a régi a szőlőket, amikre gyerekkorából még emlékezett. Ez a Bodzási, a Hidaspetre, a Kerékhegy volt. De azzal, hogy meglettek, rögtön folytatni kellett a fejlesztést mezőgazdasági és feldolgozó gépekkel, elindult az „ördögi kör”. 2002-ben volt – egészen mostanáig – az utolsó nagy beruházás, akkor vásároltuk meg ezt a Kossuth Lajos utcai 200 éves pincét is, ami most a birtokközpont.

Borigo: Mit jelent az, hogy mostanáig?

Mészáros Péter: Gyakorlatilag ezekben a napokban üzemeljük a be a Damjanich utcában az új feldolgozót, ahol új tartályos és érlelő kapacitás és új palackozó is lesz már üzemi jelleget adva. De erre szükség is van, mert 45 hektár már a saját területünk és van további 35 hektárunk, ami még nem terem, a 80 összesen pedig már magyar szinten komoly méretnek számít.

Borigo: Most megleptél, nem gondoltam, hogy ekkora a háttér. És ez azért is furcsa, mert valami miatt talán kevésbé látványos a pince imidzse…

Mészáros Pál: Eddig mindent a szakmai fejlesztésbe invesztáltunk, marketingre, ismertségre nem is költöttünk és az országos megjelenésre időt sem nagyon szántunk. Mint annyian, mi is a direkt marketinget, vagyis az állandó kóstoltatást tartjuk célravezetőnek, láthatod, itt erre minden lehetőségünk megvan, hatalmas kóstolótermünk és pincénk van. De ott vagyunk egy csomó szupermarketben és van helyi eladás is. Ez a szegmens nagyon értékes, a helyiek régóta megszokták, hogy jó áron jó bort kaphatnak itt, helyben.

Borigo: Mesélj magatokról is…

Mészáros Péter: Egyfelől a pincénk hivatalos neve Mészáros Pál, tehát nem Mészáros Pincészet vagy valami hasonló. Ő alapította a pincét, az ő neve adja a garanciát, az egyediséget. Ő a borvidék életében komoly szerepet játszik, hiszen hosszú ideig ő volt a hegyközség elnöke, az egyik legelismertebb szakember a borvidéken ma is.
Jómagam persze beleszülettem a dologba, egész kisgyerekként már részt vettem a folyamatokban, majd a középiskolában is ezt tanultam. Diplomát viszont már nem borászatból, hanem üzleti tudományokból szereztem Pécsen. De szeretném elvégezni a borászatot is, ráérek, még innen vagyok a harmincon. Ettől függetlenül Apával közösen irányítjuk a borászati munkát is.

Borigo: Van egy határozott stílusa a boraitoknak, ami nekem speciel nagyon tetszik… De inkább tőletek szeretném hallani, hogy mi a szándékotok.

Mészáros Péter: Alapvetően az érett, de nem túlérett szőlőt szeretjük leszedni és a gyümölcsösségre koncentrálunk. Tiszta ízű, egyenes vonalú, szélsőségektől mentes borokat képzelünk el, még akkor is ha egy egész pici fahatást is szükségesnek tartunk.



Borigo: Ugyanezt gondolom én is: nagyon tiszta ízű, a legjobb szekszárdi hagyományokat követő borokat tapasztalok…

Mészáros Péter: Nagyon sokat kísérleteztünk és kísérletezünk ma is, de vannak borok, amik esetében már megtaláltuk a legjobb megoldást, ezeket már évek óta a bevállt módszer szerint készítjük.

Borigo: Még egy dolog: a mészi kadarka. Ez ugye „saját találmány”, vagyis ti szelektáltátok, és mostanra már kész bor is létezik belőle.

Mészáros Pál: Édesapám szőlője volt ez a kadarka ültetvény a Benedek-völgyben, meredek domboldalon. Mindenféle szőlő volt ebben, de kadarkának szedték, ahogy ez akkoriban szokás volt. A hetvenes években tűntek el ezek az ültetvények, és amikor ’75-ben az első szőlőt telepítettem, ezekről a területekről is válogattam vesszőt. Évtizedekig folyt a kísérletezetés a szőlővel és a sokszor csak dunsztosüvegnyi külön-külön erjesztett tételekkel. A pécsi kutatóba is küldtem belőle, ők is megkezdték vele kísérleteket (lásd BORIGO 2008. októberi szám – a szerk.), genetikailag is megvizsgálták, majd megadták rá a telepítési engedélyt. Akkor újra telepítettünk, így végre 2007-ben leszedhettük róla az első „igazi” termést, amiből most már a piacon van a Szent Grál nevű bor, amivel remélem tényleg megtaláltuk… Tény, hogy nem tudok olyan magyar pincészetről, amelynek saját szőlőfajtája lenne, és a beltartalmi értékei is szenzációsak – ahogy maga a bor is.




Jelen cikk kizárólag a BORIGO Online Bormagazin oldalain érhető el.