Új borszövetség felé

A szőlészeti-borászati szakmai szervezetek jelenlévő vezetői és elnökségi tagjai egyetértettek abban, hogy a 4-5 meghatározó szervezetnek egy szövetségbe kell tömörülnie, és felhatalmazást kell adnia megbízottjainak az új kormánnyal folytatandó keret-tárgyalásokra, valamint kezdeményezniük kell, hogy a szakmaközi szervezetekről szóló törvény kerüljön be az új kormány programjába.
A budafoki György Villában rendezett csúcstalálkozó rendezői előzetesem felkérték Dr. Tarján Balázst, a MEH főosztályvezetőjét, hogy készítsen tájékoztatót az EU tagállamaiban alkalmazott módszerekről és a honi jogi környezetről. Tarján felvázolta, hogy az uniós praxisban a szakmaközi szervezet tevékenységének centrumában a termékpálya szabályozása áll: a termékpálya szereplői egy adott kérdés szabályozásában megállapodnak, döntésüket az adott tagállam kihirdeti. Ez történik a dohány, az olíva, a zöldség-gyümölcs és a szőlő-bor ágazatban is. (E szabályozás jogalapja a 1234/2007. EK tanácsi rendelet. Ilyen tartalmú magyar jogforrás nem létezik, sem a borra, sem más ágazatra vonatkozóan). A szakmaközi szervezet alapítói nem lehetnek magánszemélyek vagy magánvállalkozások, kizárólag szervezetek; a szervezetet önkéntes kezdeményezéssel kell létrehozni; nem folytathat termelő, feldolgozó és kereskedelmi tevékenységet; csak országos hatáskörű szervezetek alapíthatják; végül a fogyasztók és egyéb ágazatok sérelme nélkül kell működnie. A reprezentativitás minimum 2/3. Egyes tagállamok „jelentős képviseleti arányt” is elfogadnak, ami 2/3-nál kevesebb.

A 1234/2007/EK Tanácsi rendelet szerint a szakmaközi szervezet többek között
• megteremti a termelés és a piacok átláthatóságát;
• az ágazat összes szektorában a minőségi termelést állítja a középpontba, javaslatot tesz az integrált termelésre;
• támogatja a „földrajzi jelzés nélküli borok”, az „oltalom alatt álló eredet-megjelöléses borok” és az „oltalom alatt álló földrajzi jelöléses borok” minőségének védelmét;
• információt szolgáltat és támogatást nyújt a piaci alkalmazkodás, a minőségi termelés, valamint a környezettudatosság területén;
• szerződésmintákat ajánl.

Az összefoglalót követő vitában megfogalmazódtak azok a dilemmák, melyeket az új borszövetség honi jogi-pénzügyi megalapozása és az uniós joghoz való adaptálása vet fel. A szervezet működésének pénzügyi feltételeit alapvetően tagi befizetésekből kell biztosítani, amely más, pl. pályázatos forrásokból kiegészülhet. Ugyanakkor az így befizetett összeg egyes uniós pályázatoknál saját forrásként is felhasználható. Az új szervezet működésének pénzügyi megalapozása elvileg két módon lehetséges: vagy a jelenlegi források felhasználásának megváltoztatásával, vagy újabb befizetés útján. A jelenlegi járulék marketing célú 60 %- át nem indokolt csökkenteni, ugyanakkor az ellenőrzésre szánt 40 % a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal számára nélkülözhetetlen, a Hivatal erről önként várhatóan nem fog lemondani. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a 40 %-ból támogatásra tartana igényt a borászati kutatás és az oktatás is.

A szervezet létrehozásával kapcsolatos másik dilemmát az jelenti, hogy az uniós jogszabály megköveteli legalább két termékpálya-szakasznak a szervezeten belüli képviseletét, azaz két szervezetben való reprezentációját, ám nálunk ez sem adott: nincs világosan elkülöníthető két szervezet a szőlőtermelőkre és a feldolgozó bortermelőkre. Ez nehézséget jelenthet a közigazgatási és a szakmaközi szervezeti feladatok létrehozásának útjában. Ezért sem tudja kiváltani a borszövetséget a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, mivel a termékpálya szakaszai nincsenek elkülönítetten, önállóan képviselve a HNT keretein belül. A kötelező hegyközségi tagság léte sem kompatibilis az uniós jogszabállyal, mely az önkéntesség elvét írja elő és nehézséget jelent a közigazgatási, illetve szakmaközi feladatok szétválasztása. Hogy a HNT nem igazán reprezentálja az ágazati érdekeket, Jásdi István, a Vindependent elnökségi tagja és Molnár Péter elnök szerint az is jelzi, hogy a borászok alternatív szervezeteket hoztak létre. Molnár úgy véli, a termelő és feldolgozó a gyakorlatban nem válik szét, ezért nem lenne helyes ilyen alapon, mesterségesen szétválasztani őket, Vaszari László, a HNT elnöke szerint viszont a termelői-feldolgozói és kereskedelmi oldalak szétválasztása a jövedéki törvény szabályainak megfelelően megvalósítható lenne.

Tornai Tamás (Magyar Szőlő és Bortermelők Szövetsége) szerint a borágazatban a rendszerváltás óta lezajló, ellentétes irányú folyamatok mára elkerülhetetlenné tették a borászati csúcsszervezet létrehozását. Az új szervezet mielőbbi megalapítása Molnár Péter szerint valamennyi szakmai szervezet számára hitelességi kérdés is. Tornai szerint a rendszerváltás utáni külső piacvesztést (az orosz, lengyel, vagy a német piacot más európai, illetve újvilági termelők vették át) a termőterület csökkenése követte. (A 2004-es uniós csatlakozási szerződés Magyarország számára az akkori 91 ezer hektárban állapította meg a szőlőterület nagyságát, ma a termőterület mérete ennél jóval kisebb). Eközben folyamatosan növekszik az igény a magas minőségű borok iránt, sorra jelennek meg az új honi pincészetek és emelkedik a borminőség. A borászati szakma több mint 20 szervezete által 2003-ban elkészített Nemzeti Borászati Stratégia a kormányzati oldalról válasz nélkül maradt, így az ma sem létezik. Nem valósult meg a szakmai szervezetek együttműködése sem, alapvető változást az utóbbi években működő termékpálya bizottság sem hozott. Az egyes borászati tömörülések egymáshoz képest kívánták meghatározni önmagukat, ami az ágazat egységes szervezése helyett a belső vitákra pazarolta a szellemi kapacitásokat. Tornai szerint egyértelmű, hogy mindez mára a konszenzus-keresés felé tolja az ágazati szereplőket, akik egyre nagyobb számban ismerik fel: a szőlész-borász társadalom az ágazat-specifikus szabályozást nem engedheti ki a kezéből. A jelek szerint egyre szélesebb körben válik nyilvánvalóvá, hogy a mindenkori államhatalom koncentrációjával szemben ugyancsak koncentrált, erős és független érdekképviseleti-szakmai szervezetet kell létrehozni, mely nemcsak a szabályozás eszköze, hanem egyszersmind a szőlész-borász társadalom együttműködésének intézménye is. Többekkel együtt Tornai szorgalmazta, hogy a két éve folyó diskurzust és a diagnózisokat váltsák fel konkrét és operatív lépések. Bízzák meg az elismerten a kérdés szakértőjének tartott közigazgatási szakember Tarjánt egy olyan tanulmány elkészítésével, amely a szakmaközi szervezet létrehozásának részletes feltételeit, a szervezet struktúráját, feladatait, működési körülményeit írja le.

Az előkészítő munkát, illetve a szervezet működésének előfinanszírozását – a jelenlévők egyetértésével – Tornai a Közösségi Bormarketing Kft. tervezetében önálló elemként szerepeltett „Borászati szervezetek működésének támogatása” fejezetből javasolta támogatni. A legnagyobb pincészeteket tömörítő MSZBSZ elnöke felkérte e munkára Tarján Balázst, illetve a társszervezetektől felhatalmazást kért a számára, valamint indítványozta, hogy a szakmai szervezetek nevezzenek meg egy képviselőt, aki munkacsoportot formálva segítenék a munkáját, imígyen is biztosítva az érdekek kanalizálását. A megjelentek elfogadták, hogy a tanulmány elkészítése érdekében Tarján az érintett közigazgatási szervekkel is felvegye a kapcsolatot, mert így a tanulmány elfogadása esetén a gyakorlati szervező munka azonnal megindítható.

Jelen cikk kizárólag a BORIGO Online Bormagazin oldalain érhető el.