BORIGO - Középpontban a bor - Online bormagazin

Pálinkás! Jó reggelt! 7/6. rész

A BORIGO pálinka már majdnem kész... Legutóbb megvolt a lepárlás, most már csak pihentetni, vagy ha akarjuk, érlelni kell pálinkát.. Hogy ezt miképpen tehetjük abban megint Dr. Panyik Gáborné van segítségünkre. (BGB)
Írta:dr. Panyik Gáborné

Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy a frissen lepárolt párlat forgalomba kerül, ilyenkor még élvezhetetlen, karcos, kialakulatlan íze, zamata van, elsősorban az alkohol dominancia jellemzi. Ahhoz, hogy a pálinkák a forgalomba hozatal alkalmával már többé-kevésbé érettek legyenek, minden esetben bizonyos ideig tartó raktározás – pihentetés, vagy érlelés szükséges.

Régen, - a rozsdamentes tartályok hiányában,- a párlatok érlelését, túlérlelését úgy kerülték el, hogy méhvisszal, vagy parafinnal vonták be a hordók belsejét, s ebbe vagy kőagyag edényekbe fejtették át a megfelelő érleltséget elért párlatokat.


A pálinka tárolásnál, pihentetésnél a cél a harmonizálás pihentetés. Ez nem igényel fahordós elhelyezést, hiszen nem az a célunk, hogy a fából beoldódó újabb aromakomponensekkel gazdagodjon a pálinkánk harmonikus, kerek legyen a termék. A mai pálinkakészítési technológiákban általában rozsdamentes tartályok váltják fel a fahordókat a pálinkák, párlatok tárolásánál, érlelésénél, így csökkenthető a párolgási veszteség, de az érlelés, az érlelési idő nem pótolható.
A pálinkák, párlatok pihentetésénél fontos, hogy pórusmentes tartályunk legyen, hogy gondot fordítsunk az időnkénti levegőztetésre, így harmonizált terméket kaphatunk, de nem érleltet.
Régen, - a rozsdamentes tartályok hiányában,- a párlatok érlelését, túlérlelését úgy kerülték el, hogy méhvisszal, vagy parafinnal vonták be a hordók belsejét, s ebbe vagy kőagyag edényekbe fejtették át a megfelelő érleltséget elért párlatokat.


Az érleléshez minden esetben fahordó szükséges. Ennek mérete meghatározza az érlelés sebességét (minél kisebb, annál intenzívebb!), anyaga viszont a színt, ízt, illatot adja a pálinkának. A hagyományos tölgyfahordó intenzív sárgás-barna színt, markáns tölgyfa jelleget ad, de csak karakteres párlatok esetén szabad alkalmazni (például szilva, törköly, borpárlat). A markáns, karakteres, intenzív illatú és ízű párlatokat különböző anyagú fából készült hordókban tárolhatjuk, érlelhetjük. Így eltérő karakterű termékeket kaphatunk, például a tölgy markáns kemény, csersavas ízt, óarany színt ad a pálinkának, míg a gesztenye finoman árnyalt színt és kevésbé karakteres, savas jelleget. Az akácfa zöldessárga színt, és egy kissé kesernyés ízt eredményez, vagyis ugyanazon alapanyagból eltérő karakterű érlelt terméket nyerhetünk, ha más fa hordójában érleljük a pálinkát. Sok gyümölcs aromája nem viseli el az oxidációt (ilyen a cseresznye, a meggy párlata), ezért nem érdemes fahordóban érlelni, mindig pórusmentes tartályban kell palackozás előtt tárolni
A fahorhós érlelés minden esetben megnöveli a tárolási veszteséget, de figyelembe kell venni a tárolási tér hőmérsékletét és páratartalmát. Optimálisnak tekinthető a 12-18 Celsius fok, és a 80 %-os páratartalom az érlelő helyiségben. Ekkor a párlat, a pálinka érlelése egyenletes, jó minőséget fog eredményezni. Magasabb hőmérsékleten több alkohol fog elpárologni, az oxidáció gyorsabb lesz, de nem fog elegendő „fajelleg” beoldódni. Gyártás közbeni termékminősítő, ellenőrző vizsgálatokkal, bírálattal lehet az optimális érlelési időt meghatározni.
Fontos kérdés lehet, hogy milyen alkoholtartalmú pálinkát tehetünk érlelésre a fahordókba. Általános gyakorlat, hogy 60-65 V/V%-ra állítják be a párlat, pálinka alkoholtartalmát. Ennek magyarázata: több alkoholban oldódó kellemes íz- és illatanyag oldódik be az érlelés során, mígy alacsonyabb alkohol koncentráció esetén több lesz a vízben oldható fából származó anyag, a termék kellemetlenül húzós, csersavas, durva lesz.

A fahordó anyagából kioldásra kerülő anyagok természete különböző. Nemcsak a zamat, íz, valamint a szín kialakítására vannak hatással, hanem a szeszesitalok oldott anyag (szárazanyag) tartalmának jelentős emelkedését is előidézik (max. 3 g/l). Ez az emelkedés nagyban hozzájárul a szeszesitalok úgynevezett „telt” ízének, testességének kialakulásához.
Az érési folyamat alatt, mely több évig is eltarthat, az oxidációs-, kioldási-, és egyéb kémiai reakciók mellett alkoholveszteség és térfogat csökkenés következik be. Párolgás közben a folyadék mennyisége állandóan fogy, csakhogy a jelenlevő alkoholnak, mint könnyebben illó anyagnak a vesztesége nagyobb, mint a vízé. A fahordókban történő érlelés esetében a körülmények mások, mert nemcsak a folyadék felszínén, hanem a hordó dongáin keresztül, az egész hordó felületén játszódhat le a párolgás, az átalakulás. A hordó faanyagának pórusaiba a hordóban lévő folyadék felszívódik, s mikor már ez a felszívódás elérte a telítődést, akkor a dongák külső részén a folyadék párologni kezd. Amennyi a dongák külső oldalán elpárolog belőle, ugyanannyi szívódik fel újra a hordó belsejéből, így válik a fa pórusain keresztül folyamatossá a belső tartalomnak a szabad felületre történő diffúziója, így a teli hordók állandóan párolognak, a pálinka mennyisége csökken.


A párolgás sebességét a következők befolyásolják:
- A hordó faanyagának porozitása: Minél porózusabb, annál nagyobb a párolgási veszteség.
- A hordóban lévő szabad folyadékfelszín nagysága: Minél nagyobb, annál nagyobb a párolgási veszteség.
- A raktárhelyiség levegőjének nedvességtartalma: Száraz levegő esetén a víz gyorsabb diffúzióját az alkohol nagyobb párolgási sebessége sem tudja teljesen kiegyenlíteni, és ennek következtében időegység alatt több víz párolog el, mint alkohol. A hordóban maradt folyadék szeszfoka ennek következtében relatív értelemben nő. Nedves levegő esetében a víz diffúziója lelassul. Ennek eredményeként több alkohol távozik el – a hordóban levő pálinka alkoholtartalma csökken.
- A raktárhelyiség levegőjének hőmérséklete: A diffúzió sebessége egyenes arányban nő a hőmérséklettel. Ugyanígy nő a párolgási sebesség is a gőztenzió növekedése miatt. E kétirányú hatás következtében a hőmérséklet növekedése jelentősen növeli a párolgási veszteséget.
- A raktárhelyiség légmozgása: Az alkohol abszolút vesztségét növeli. A fahordók porozitása következtében fellépő párolgás a veszteség mellett előnyöket is hordoz magában: a könnyen illó, kellemetlen ízű és illatú anyagok is eltávoznak, aminek következtében az ital aroma-összetétele a minőség szempontjából kedvező irányba változik.

A pálinka nagyszámú aromakomponense között sokféle átalakulásra, kémiai reakcióra nyílik lehetőség az érlelés során. A szerves vegyületek reakciói egyensúlyra vezetnek, az érlelési folyamatok reakciói azonban soha nem kerülnek egyensúlyba a változó körülmények miatt. Az egyensúly kialakulását akadályozza a hordódongák pórusain folyamatosan beáramló oxigén, ami újabb és újabb oxidációs reakciókhoz vezet. Az elmondottakat figyelembe véve az erjesztés és lepárlás után kapott párlatok nagyon különböző összetételűek lehetnek, attól függően, hogy milyen módon és miben, mennyi ideig tároljuk, érleljük.
A megfelelő minőség eléréséhez szükséges érési idő hosszát az érlelendő termék összetétele, fajtája, az érlelés körülményei (hőmérséklet, páratartalom, fahordó anyaga, mérete, használtsági foka, stb.) nagyban meghatározza. Mesterséges ízesítőanyagok felhasználásával készült szeszes italok – a szeszesitalok – hosszú idejű tárolása szükségtelen, de a pihentetése kedvező hatású lehet a minőségre. Gyümölcspálinkák (szilva, barack) és a borpárlat vonatkozásában 1-25 év időtartamot javasolnak az érlelésre. Nagy a valószínűsége azonban, hogy 20-25 évet egyik szeszesitalgyártó cég sem érlel, hisz ez a hosszú ideig tartó tárolás nagy tárolási veszteséget, lekötött tökét és hatalmas raktárakat igényel, amelyek az előállítás költségeit jelentősen megnövelik. Ilyen mértékű, 20-25 éves érleléssel csak kis mennyiségeket készítenek, hisz a kereslet irántuk magas áruk miatt igen csekély.


Az érlelés során végbemenő fizikai és kémiai folyamatok


Az érlelés több, a tárolás során végbemenő reakciókból áll (oxidáció, észteresedés, kondenzáció és oxidatív bomlás). Az oxidációs folyamatokat a beoldódó oxigén váltja ki, mely egyrészt a párlattal, másrészt a hordó fájának pórusain keresztül kerül a tárolt termékbe. Valamennyi párlatban megtalálható acetaldehid oxidálható vegyület, oxigén és bizonyos katalizátorok hatására könnyűszerrel alakul át ecetsavvá. További oxidációs folyamat megy végbe oly módon, hogy a levegő oxigénje az etilalkoholra hat, és ezt bizonyos feltételek mellett egy molekula víz leválasztásával acetaldehiddé alakítja át. Ezután az észteresedés szervessavak és alkoholok reakciója) is megindul. Ez a folyamat hő hatására és katalizátorok jelenlétében igen gyorsan megy végbe. A nem kívánt ecetsav ecetsavas-etilészterré alakul át, ami a párlatnak kissé agresszív karaktert ad. Nemcsak az ecetsav reagál ilyen módon, hanem az alacsonyabb és magasabb szénatom számú zsírsavak is, melyek a párlatnak erős, kellemetlen mellékízt adnak. Az oxidatív hasadás a tárolás során szintén a levegő oxigénjének hatására megy végbe, a kozmaolajokat kismolekulájú vegyületekké bontja. Az észterek kis mennyiségben fontos és kellemes aromaanyagok. A teljes öregedési folyamat során a hőmérsékletnek és a tárolóedény anyagának döntő szerepe van. A fa anyagainak beoldódása az érlelés folyamatainak fontos része. A fa fő alkotórészei: lignin, cellulóz, hemicellulóz, tannin, polifenolok és színanyagok.

A fahordó egyes alkotórészeinek szerepe az érlelés során:
Lignin: Az italban oldott sav jelenlétében az etil-alkohollal reakcióba lépve etanol-lignint képez, ami hidrolizálódik, illetve oxidálódik kismolekulájú vegyületek keletkezése közben. Ilyen például a vanillin, koniferi-aldehid, fahéj-aldehid, melyek az italba kerülve annak érzékszervi tulajdonságait javítják.
Tanninok: Vízben és alkoholban egyaránt oldódnak. A levegő oxigénjének hatására kinonokká alakulnak, melyek erős oxidálószerek, az alkoholokat aldehiddé, illetve savvá oxidálják. A kioldódó tannin oxidációs folyamatokat elősegítő katalizátor szerepén kívül jellegzetes fanyar, összehúzó ízének következtében az érlelt ital zamatának kialakításában is részt vesz.
Hemicellulóz: Könnyen hidrolizál redukákó cukrok (arabinóz, glükóz, stb.) keletkezése közben, melyek a pálinkának édeskés, sima ízt adnak.
Flavonok: Sárga színanyagok, színük a sárgától az arany-barnáig változik.

A tölgyfa ma a legelterjedtebben alkalmazott fa a hordók készítésénél. Régen és az utóbbi pár évben sok akácfa és szelídgesztenye, vagy egyéb hordót használtak a borok és pálinkák érlelésére, tárolására. Ezen fák színükben világosabbak, kellemesebb, diszkrétebb aromatikájúak mint a tölgyek.


« Vissza az előző oldalra
BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2021

Pálinkás! Jó reggelt! 7/6. rész

A BORIGO pálinka már majdnem kész... Legutóbb megvolt a lepárlás, most már csak pihentetni, vagy ha akarjuk, érlelni kell pálinkát.. Hogy ezt miképpen tehetjük abban megint Dr. Panyik Gáborné van segítségünkre. (BGB)
Írta:dr. Panyik Gáborné

Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy a frissen lepárolt párlat forgalomba kerül, ilyenkor még élvezhetetlen, karcos, kialakulatlan íze, zamata van, elsősorban az alkohol dominancia jellemzi. Ahhoz, hogy a pálinkák a forgalomba hozatal alkalmával már többé-kevésbé érettek legyenek, minden esetben bizonyos ideig tartó raktározás – pihentetés, vagy érlelés szükséges.

Régen, - a rozsdamentes tartályok hiányában,- a párlatok érlelését, túlérlelését úgy kerülték el, hogy méhvisszal, vagy parafinnal vonták be a hordók belsejét, s ebbe vagy kőagyag edényekbe fejtették át a megfelelő érleltséget elért párlatokat.


A pálinka tárolásnál, pihentetésnél a cél a harmonizálás pihentetés. Ez nem igényel fahordós elhelyezést, hiszen nem az a célunk, hogy a fából beoldódó újabb aromakomponensekkel gazdagodjon a pálinkánk harmonikus, kerek legyen a termék. A mai pálinkakészítési technológiákban általában rozsdamentes tartályok váltják fel a fahordókat a pálinkák, párlatok tárolásánál, érlelésénél, így csökkenthető a párolgási veszteség, de az érlelés, az érlelési idő nem pótolható.
A pálinkák, párlatok pihentetésénél fontos, hogy pórusmentes tartályunk legyen, hogy gondot fordítsunk az időnkénti levegőztetésre, így harmonizált terméket kaphatunk, de nem érleltet.
Régen, - a rozsdamentes tartályok hiányában,- a párlatok érlelését, túlérlelését úgy kerülték el, hogy méhvisszal, vagy parafinnal vonták be a hordók belsejét, s ebbe vagy kőagyag edényekbe fejtették át a megfelelő érleltséget elért párlatokat.


Az érleléshez minden esetben fahordó szükséges. Ennek mérete meghatározza az érlelés sebességét (minél kisebb, annál intenzívebb!), anyaga viszont a színt, ízt, illatot adja a pálinkának. A hagyományos tölgyfahordó intenzív sárgás-barna színt, markáns tölgyfa jelleget ad, de csak karakteres párlatok esetén szabad alkalmazni (például szilva, törköly, borpárlat). A markáns, karakteres, intenzív illatú és ízű párlatokat különböző anyagú fából készült hordókban tárolhatjuk, érlelhetjük. Így eltérő karakterű termékeket kaphatunk, például a tölgy markáns kemény, csersavas ízt, óarany színt ad a pálinkának, míg a gesztenye finoman árnyalt színt és kevésbé karakteres, savas jelleget. Az akácfa zöldessárga színt, és egy kissé kesernyés ízt eredményez, vagyis ugyanazon alapanyagból eltérő karakterű érlelt terméket nyerhetünk, ha más fa hordójában érleljük a pálinkát. Sok gyümölcs aromája nem viseli el az oxidációt (ilyen a cseresznye, a meggy párlata), ezért nem érdemes fahordóban érlelni, mindig pórusmentes tartályban kell palackozás előtt tárolni
A fahorhós érlelés minden esetben megnöveli a tárolási veszteséget, de figyelembe kell venni a tárolási tér hőmérsékletét és páratartalmát. Optimálisnak tekinthető a 12-18 Celsius fok, és a 80 %-os páratartalom az érlelő helyiségben. Ekkor a párlat, a pálinka érlelése egyenletes, jó minőséget fog eredményezni. Magasabb hőmérsékleten több alkohol fog elpárologni, az oxidáció gyorsabb lesz, de nem fog elegendő „fajelleg” beoldódni. Gyártás közbeni termékminősítő, ellenőrző vizsgálatokkal, bírálattal lehet az optimális érlelési időt meghatározni.
Fontos kérdés lehet, hogy milyen alkoholtartalmú pálinkát tehetünk érlelésre a fahordókba. Általános gyakorlat, hogy 60-65 V/V%-ra állítják be a párlat, pálinka alkoholtartalmát. Ennek magyarázata: több alkoholban oldódó kellemes íz- és illatanyag oldódik be az érlelés során, mígy alacsonyabb alkohol koncentráció esetén több lesz a vízben oldható fából származó anyag, a termék kellemetlenül húzós, csersavas, durva lesz.

A fahordó anyagából kioldásra kerülő anyagok természete különböző. Nemcsak a zamat, íz, valamint a szín kialakítására vannak hatással, hanem a szeszesitalok oldott anyag (szárazanyag) tartalmának jelentős emelkedését is előidézik (max. 3 g/l). Ez az emelkedés nagyban hozzájárul a szeszesitalok úgynevezett „telt” ízének, testességének kialakulásához.
Az érési folyamat alatt, mely több évig is eltarthat, az oxidációs-, kioldási-, és egyéb kémiai reakciók mellett alkoholveszteség és térfogat csökkenés következik be. Párolgás közben a folyadék mennyisége állandóan fogy, csakhogy a jelenlevő alkoholnak, mint könnyebben illó anyagnak a vesztesége nagyobb, mint a vízé. A fahordókban történő érlelés esetében a körülmények mások, mert nemcsak a folyadék felszínén, hanem a hordó dongáin keresztül, az egész hordó felületén játszódhat le a párolgás, az átalakulás. A hordó faanyagának pórusaiba a hordóban lévő folyadék felszívódik, s mikor már ez a felszívódás elérte a telítődést, akkor a dongák külső részén a folyadék párologni kezd. Amennyi a dongák külső oldalán elpárolog belőle, ugyanannyi szívódik fel újra a hordó belsejéből, így válik a fa pórusain keresztül folyamatossá a belső tartalomnak a szabad felületre történő diffúziója, így a teli hordók állandóan párolognak, a pálinka mennyisége csökken.


A párolgás sebességét a következők befolyásolják:
- A hordó faanyagának porozitása: Minél porózusabb, annál nagyobb a párolgási veszteség.
- A hordóban lévő szabad folyadékfelszín nagysága: Minél nagyobb, annál nagyobb a párolgási veszteség.
- A raktárhelyiség levegőjének nedvességtartalma: Száraz levegő esetén a víz gyorsabb diffúzióját az alkohol nagyobb párolgási sebessége sem tudja teljesen kiegyenlíteni, és ennek következtében időegység alatt több víz párolog el, mint alkohol. A hordóban maradt folyadék szeszfoka ennek következtében relatív értelemben nő. Nedves levegő esetében a víz diffúziója lelassul. Ennek eredményeként több alkohol távozik el – a hordóban levő pálinka alkoholtartalma csökken.
- A raktárhelyiség levegőjének hőmérséklete: A diffúzió sebessége egyenes arányban nő a hőmérséklettel. Ugyanígy nő a párolgási sebesség is a gőztenzió növekedése miatt. E kétirányú hatás következtében a hőmérséklet növekedése jelentősen növeli a párolgási veszteséget.
- A raktárhelyiség légmozgása: Az alkohol abszolút vesztségét növeli. A fahordók porozitása következtében fellépő párolgás a veszteség mellett előnyöket is hordoz magában: a könnyen illó, kellemetlen ízű és illatú anyagok is eltávoznak, aminek következtében az ital aroma-összetétele a minőség szempontjából kedvező irányba változik.

A pálinka nagyszámú aromakomponense között sokféle átalakulásra, kémiai reakcióra nyílik lehetőség az érlelés során. A szerves vegyületek reakciói egyensúlyra vezetnek, az érlelési folyamatok reakciói azonban soha nem kerülnek egyensúlyba a változó körülmények miatt. Az egyensúly kialakulását akadályozza a hordódongák pórusain folyamatosan beáramló oxigén, ami újabb és újabb oxidációs reakciókhoz vezet. Az elmondottakat figyelembe véve az erjesztés és lepárlás után kapott párlatok nagyon különböző összetételűek lehetnek, attól függően, hogy milyen módon és miben, mennyi ideig tároljuk, érleljük.
A megfelelő minőség eléréséhez szükséges érési idő hosszát az érlelendő termék összetétele, fajtája, az érlelés körülményei (hőmérséklet, páratartalom, fahordó anyaga, mérete, használtsági foka, stb.) nagyban meghatározza. Mesterséges ízesítőanyagok felhasználásával készült szeszes italok – a szeszesitalok – hosszú idejű tárolása szükségtelen, de a pihentetése kedvező hatású lehet a minőségre. Gyümölcspálinkák (szilva, barack) és a borpárlat vonatkozásában 1-25 év időtartamot javasolnak az érlelésre. Nagy a valószínűsége azonban, hogy 20-25 évet egyik szeszesitalgyártó cég sem érlel, hisz ez a hosszú ideig tartó tárolás nagy tárolási veszteséget, lekötött tökét és hatalmas raktárakat igényel, amelyek az előállítás költségeit jelentősen megnövelik. Ilyen mértékű, 20-25 éves érleléssel csak kis mennyiségeket készítenek, hisz a kereslet irántuk magas áruk miatt igen csekély.


Az érlelés során végbemenő fizikai és kémiai folyamatok


Az érlelés több, a tárolás során végbemenő reakciókból áll (oxidáció, észteresedés, kondenzáció és oxidatív bomlás). Az oxidációs folyamatokat a beoldódó oxigén váltja ki, mely egyrészt a párlattal, másrészt a hordó fájának pórusain keresztül kerül a tárolt termékbe. Valamennyi párlatban megtalálható acetaldehid oxidálható vegyület, oxigén és bizonyos katalizátorok hatására könnyűszerrel alakul át ecetsavvá. További oxidációs folyamat megy végbe oly módon, hogy a levegő oxigénje az etilalkoholra hat, és ezt bizonyos feltételek mellett egy molekula víz leválasztásával acetaldehiddé alakítja át. Ezután az észteresedés szervessavak és alkoholok reakciója) is megindul. Ez a folyamat hő hatására és katalizátorok jelenlétében igen gyorsan megy végbe. A nem kívánt ecetsav ecetsavas-etilészterré alakul át, ami a párlatnak kissé agresszív karaktert ad. Nemcsak az ecetsav reagál ilyen módon, hanem az alacsonyabb és magasabb szénatom számú zsírsavak is, melyek a párlatnak erős, kellemetlen mellékízt adnak. Az oxidatív hasadás a tárolás során szintén a levegő oxigénjének hatására megy végbe, a kozmaolajokat kismolekulájú vegyületekké bontja. Az észterek kis mennyiségben fontos és kellemes aromaanyagok. A teljes öregedési folyamat során a hőmérsékletnek és a tárolóedény anyagának döntő szerepe van. A fa anyagainak beoldódása az érlelés folyamatainak fontos része. A fa fő alkotórészei: lignin, cellulóz, hemicellulóz, tannin, polifenolok és színanyagok.

A fahordó egyes alkotórészeinek szerepe az érlelés során:
Lignin: Az italban oldott sav jelenlétében az etil-alkohollal reakcióba lépve etanol-lignint képez, ami hidrolizálódik, illetve oxidálódik kismolekulájú vegyületek keletkezése közben. Ilyen például a vanillin, koniferi-aldehid, fahéj-aldehid, melyek az italba kerülve annak érzékszervi tulajdonságait javítják.
Tanninok: Vízben és alkoholban egyaránt oldódnak. A levegő oxigénjének hatására kinonokká alakulnak, melyek erős oxidálószerek, az alkoholokat aldehiddé, illetve savvá oxidálják. A kioldódó tannin oxidációs folyamatokat elősegítő katalizátor szerepén kívül jellegzetes fanyar, összehúzó ízének következtében az érlelt ital zamatának kialakításában is részt vesz.
Hemicellulóz: Könnyen hidrolizál redukákó cukrok (arabinóz, glükóz, stb.) keletkezése közben, melyek a pálinkának édeskés, sima ízt adnak.
Flavonok: Sárga színanyagok, színük a sárgától az arany-barnáig változik.

A tölgyfa ma a legelterjedtebben alkalmazott fa a hordók készítésénél. Régen és az utóbbi pár évben sok akácfa és szelídgesztenye, vagy egyéb hordót használtak a borok és pálinkák érlelésére, tárolására. Ezen fák színükben világosabbak, kellemesebb, diszkrétebb aromatikájúak mint a tölgyek.


« Vissza az előző oldalra