Folytassa, zéró…
Nos, valahogy úgy mondják, hogy akasztják a hóhért. Áprilisi számunkban nagy erőkkel feszegettük a zéró tolerancia kérdését, és aztán aktuálisabban nem is válaszolhatott volna az élet, ezen sorok írójának kellett megtapasztalnia, hogy miből is áll ez manapság.
Írta: Borigo
Alkohollal a vérünkben tényleg nem szabad volán mögé, tehát igyekszünk is visszafogni magunkat indulati szempontból, de azért a történet tanulságos, álljon itt tehát, valamint kicsit lejjebb a szintézis is:
Május középső hétvégéjén, jelen számunk fő témája, Somló és borászai tartottak kedves, hagyományteremtő szándékkal indított tavaszi fesztivált közvetlenül a hegy tövében, a Hegykapu Étteremnél. A tucatnyi helyi termelő mellé ugyanennyi „külsős” borászat csatlakozott, a közönség értő, az idő szép volt, és ahogy az lenni szokott minden kiállító megkóstolta a másikét is. Vidáman telt az este, majd mindenki elindult a dűlőutakon fel a hegyre, a szállására. Aki tehette gyalog, aki nem, az kocsival…
Persze el kell ismernünk, hogy a dűlőút is közút, arra is vonatkoznak a megfelelő szabályok. Viszont: ha a rendőrség komolyan gondolja a megelőzést, akkor látványosan odaáll a járőr a fesztivál kapujába, ide a rozsdás bökőt, hogy senki meg se próbálja… Ha csak „simán” szívatni akar, akkor kiáll a 8-as út sarkára, merthogy az tényleg nagyon gáz, ha valaki kimegy ittasan a főútra. De nem. Az ajkai kapitányság munkatársai nem ezt akarták. Ők kiállítót akartak fogni, mert csak az megy a hegyre, a borvidéknek akartak üzenni, hogy tudassák, ki az úr.
És most jön a szintézis. Mert a helyzet az, hogy híreink szerint ez most minden borvidékünkön így megy. Tokajban márciusban megálltunk Árvayék előtt egy pillanatra parkolóhelyet keresni, közben Ákosunk kipakolta a fotós cuccot, a közelben senki, csak persze egy járőr, aki szabálytalan megállás miatt ránk vert két büntetőpontot meg pár tízezer forintot. Hiába mondtuk, hogy mi Tokaj borászairól jöttünk jót írni, meg, hogy a borászok adójából fizetik őt is, meg hogy senkit nem zavartunk, nem bántottunk. (A történethez hozzátartozik, hogy a sztorit megírtuk Tokaj polgármesterének is – választ nem kaptunk.) De ott van Villány is, ahol minden áldott nap szondáztatnak valamelyik kivezető úton, a borászok már nem mernek kimenni az utcára. A dűlőutakon még nincsenek…, de pssszt, nem akarunk ötleteket adni. És ugyanezt halljuk Etyekről, Szekszárdról is…
Szóval momentán ott tartunk, hogy a szépen szárba szökkent magyar borturizmus legnagyobb ellensége ma már a magyar rendőrség. No, nem azért, mert megpróbálja megcsípni a részeg sofőröket. Hanem azért, mert ezt láthatóan nem együttműködéssel, nem a borvidékekkel történő párbeszéddel próbálja megoldani, hanem szokás szerint erőből, a félelemre alapozva. Mert mi volna, ha mondjuk egy-egy fesztivál alkalmával a rendőrség is felállítana egy standot, ahol a gyalogosokat szondáztatnák? Mert aki ott gyalogol, az lehet, hogy később sofőr lesz. Élő ember nem lenne, aki ezek után ittasan autóba ül. De nem, ilyesmik nincsenek, csak a dűlőutakon bokorba bújás...
Az ezen sorok íróját vérvételre szállító járőr 150-nel, megkülönböztető jelzés nélkül száguldott Devecser felé a 8-ason, mit sem törődve a szabályokkal. Nekik szabad…
Megjelent a BORIGO Magazin 2008. júniusi számában
