Tokaji csalódások
A november utolsó hetének elgondolkodtató híre volt, hogy különvált Árvay János és a pincészetbe befektető Sauska Krisztián. Nem a konkrét ügyről akarunk itt mélázgatni, hanem arról, hogy ez az esemény szerintünk nem szubjektív okokra vezethető vissza, hanem Tokaj problematikus fejlődésének tünete.
Írta: Borigo
Ismertek az értékesítési problémákról, a neves pincészetek eladatlan készleteiről keringő hírek és számok, ismertek a jeles külföldi tulajdonú borászatok, melyek már jó pár éve eladósorban vannak. A külföldi beruházók és a családi gazdaságok jó része többet várt Tokajtól, az egyetlen magyar borászati világbrandben rejlő lehetőségektől, mint amennyit kapott tőle. Vannak persze sikertörténetek és világszínvonalú műhelyek, abszolút pozitív jelenség a fiatal borászok új hullámának feltűnése és a világtrend élvonalába tartoznak a száraz tokaji definiálására irányuló kísérletek. Örvendetesek az önszerveződési kísérletek, ahogy a tokaji borászok az eredetvédelem jegyében céhekbe tömörülnek.
De Tokaj fejlődése problematikus, mert elmaradt a bumm, nincs dinamikája a borvidéknek, a pincéket körülvevő kontextus nem fejlődött azzal a lendülettel, mint maguk a pincészetek. Ismert az édesbor-(világ)piac eredendő szűkösségének-korlátozottságának ténye. A rendszerváltást követő évek befektetési lázát lehűtötte a külföldiek földvásárlását korlátozó, a magántulajdonnal való szabad rendelkezést akadályozó moratórium. Nem épült ki úgy a turisztikai infrastruktúra, mint pl Burgenlandban, nagyon kevés a (kulturális) attrakció, a nívós (wellness)-hotel, étterem, bicikliút. A térségi marketing-szervezet nívós, de ritkás akciókat szervez (nem érezni azt a folytonos pörgést, amit pont az e számunkban elemezgetett Sopron kicsiny, háromfős marketing-műhelye produkál). Az egész tetejéről hiányzik az államnak az a fajta segítsége, ahogy pl Chile export-támogatást ad a borainak, amivel csökkenti a szállítási költségeket, illetve az ebből következő jó QPR-ral növeli a piaci siker esélyeit. Vagy ahogy az osztrák állam regulálta és támogatta Ausztria borásztársadalmát az 1985-ös glykol-skandalumot követően. Tokaj nagy lehetőség lenne az egész ország számára, nem a borászokon múlik, hogy fejlődésének dinamikája alatta marad a vártnak és a lehetőségeknek.
Sokváltozós függvény ez persze, ahol legelőször a belső keresleti piacot és a fogyasztási kultúrát kellene megbombázni egy koherens vízióra épülő marketinggel. Ha valahol, itt elkelne egy kis állami beavatkozás. Ehhez persze államférfiak kellenének…
Komoly gond van ebben az országban.
Megjelent a BORIGO Magazin 2008. decemberi számában.
