Glicerin? Inkább a cián!
Nos, nyilván mindenki ismeri már a történteket, erről tulajdonképpen csak érintőlegesen szól e publi. Mert a helyzet az, hogy a dolog kezdi túlnőni magát, már nem arról szól a történet összefüggéseiben nézve, hogy a sztárborász meg a glicerin…
Írta: Bányai Gábor Botond
Valahonnan onnan kell indítani a történetet, hogy jó három évvel ezelőtt tele volt a magyar borászat jobbik fele örömteli várakozással és reménységgel, hogy tudniillik lesz végre magyar bormarketing. Mert előtte ugye egyáltalán nem volt, néha az AMC beszállt néhány általa eldöntött borkiállításba, volt úgy hogy még a Vinexpo-t is visszamondták per hecc, így veszett el egy jó helyen lévő stand örökre. De hogy visszatérjünk a tárgyhoz, a szakma kezdeményezésére a literenkénti 8 forint jövedéki adó elkezdett átkonvertálódni marketing lóvévá, azért csak elkezdett, mert az ördög – főleg Magyarországon – a részletekben lakozik. Hiába támogatta jelentősen még a miniszter is az egészet, a vége az lett, hogy a 8 forint 40%-a elment az OBI-nak (Országos Borminősítő Intézet, bocs, de az új nevét nem tudom megjegyezni).
De nem állt meg az ügy ennyinél. A 8 forint nyilván nem ugyanaz 60 forintos literárnál meg 15 ezer forintos presztízsbornál, ezért aztán a nagytermelők lobbija azóta is izélgette az egészet. Lássuk be, bizonyos mértékig joggal, hiszen a versenyhátrányt az olcsó olasz importtal szemben e picinynek tűnő, ám egyáltalán nem kicsi részlet is okozta. Nos, eme lobbi a bortörvény augusztusi – egyébként EU-s jog miatti kötelező – módosítása során elérte, hogy a borok nagy része ezentúl 5 Ft/literrel „adózzon”, így a magyar bormarketing büdzséje mintegy 40%-kal fog esni.
És még ez sem minden. Mert a magyar bormarketing ennek ellenére szépen szárba szökkent Nemes Richárdék állhatatos munkája révén, de ez ugye Magyarország… A kezdetek kezdetén a borásztársadalom kénytelen volt belemenni abba, hogy a beérkező összeg kezelését az állam, azon belül is az AMC (Agrármarketing Centrum) kezelje. Ez azt jelenti, hogy a pályázatokat a Bormarketing Nonprofit Kft. kezeli, a döntéseket a Bormarketing Bizottság szakmai alapokon hozza, de az adminisztrációt és a kifizetéseket az AMC végzi, mint akkreditált állami kifizetőhely. Kezdik már sejteni? Jelen helyzet az, hogy a májusi bizottsági döntések nyomán az AMC még nem kötötte meg a szerződések nagy részét, a júniusi elszámolásokból a pénzek még nincsenek kifizetve. Vagyis a magyar bormarketing – ha így megy tovább – lassan teljesen ellehetetlenül. És aki közel van a tűzhöz, az egybehangzóan állítja, hogy ez tudatos, mégpedig a források állítólagos „állam bácsi” által történt magcsapolása okán.
Közben az OBI (bocs, de az új nevét nem tudom megjegyezni), amely szintén a borászok eme befizetéseiből él, látszólag elkezdte komolyan venni a dolgát. Hogy miért csak látszólag? Egyrészt mondjuk azért, mert hogy lehet hinni nekik, ha csinál(tat)ok mondjuk 3 teljes mérést a boromra szupermodern készülékekkel (ilyenek már viszonylag sok borászatban vannak), majd az OBI (bocs, de az új nevét nem tudom megjegyezni) a kötelező mérés során teljesen mást mér? Vagy miért van az, hogy a méréshez még mindig 6 palackot kell beszolgáltatni, mikor az említett készülékek pár centiliterből mérnek (persze azért sejtjük)? És főleg: miért csak a Borakadémia elnöke és egy Év Bortermelője kerül pellengérre, mikor a szakma pontosan tudja ki azok, akik gyakorlatilag hetente megbukhatnának? Természetesen ebből a székből nem mondhatjuk azt, hogy a két említett termelő biztosan nem hibázott, de az előbbi kérdés akkor is kérdés marad.
És hogy miképpen függhet össze a két dolog? Mindenki láthatja, hogy éppen e hetekben zajlik a Bormarketing Nonprofit Kft. első nagy, országos bor-image kampánya. És ugyan valószínűsíthető, hogy a sztárborász valóban hibázott a glicerinnel, de egyvalamit ezek után nehezen tudnak nekünk beadni: azt, hogy véletlen az, hogy ez a tény éppen most és ekkora média háttérrel jelent meg gyakorlatilag tönkreverve a pozitív üzenetet.
Régóta pofázzuk már ebből a székből: a magyar borászat jobbik felének össze kell fognia és létre kell hoznia egy valóban független és valódi összefogást mutató szakmai szervezetet, olyat, aminek feladata a minőségellenőrzés éppúgy, mint a marketing. Erre a borászoknak áldoznia kell (nem is keveset), mert vegyük végre észre: nem megy másképp! Nem megy az tovább, hogy mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és közben az egész ágazatot eszi meg a fene. Ez utóbbi fenemegevésnek azért volna két nagy szimpatizánsa: a külföldi bor és a söripar.
A harc elkezdődött: nem vehetjük félvállról.
Az írás megjelent a BORIGO 2009. októberi számában.
Jelen cikk kizárólag a BORIGO Online Bormagazin oldalain érhető el.
