Öt éves a BORIGO
Nemrég a 25. számot ünnepeltük szűk körben, és igazán nem akarunk ezekkel a számokkal nagyon sokat foglalkozni, de azt talán érdemes végiggondolni, hogy mi is volt öt éve, milyen kérdések foglalkoztatták a magyar borvilágot akkor, és mi is a helyzet most, változott-e valamit a világ?
Írta: Bányai Gábor Botond
Nos, ebből a székből úgy tűnik, hogy maguk a borok nagyon sokat változtak, szerencsére jó irányban. Mert 2004-ben sem voltak rosszak, de tesztjeinket visszanézegetve az mindenképpen látszik, hogy viszonylag sok olyan tétellel találkoztunk akkoriban, ami nem volt teljesen problémamentes. Mostanában azért ilyen már nincsen. Az is megfigyelhető, hogy hál’ Istennek a pincészetek száma dinamikusan nő, az akkori alig több mint 100 helyett ma már 300 körül van az igazán minőségi szemléletű borászataink száma, aminek jó lenne még tovább növekednie, hiszen ez a széles alap kell ahhoz, hogy a legjobbak ki tudjanak emelkedni. Azt mondják az okosok, hogy kábé 30 000 igazolt focistából kerül kis egy nemzetközi klasszis, vagyis ha jobb focit akarunk, több gyereket kell bevonni – minden bizonnyal így van ez a borászatban is. És vessük csak szemünket a sokat emlegetett Ausztriára: ott van kábé 1000 hasonló termelő, nem is véletlen tehát az, ahova jutottak.
Aztán nagy változás az is, hogy akkori nagy vágyunk, a nemzeti bormarketing program megvalósult, elindult. Nem lehet megállni ezen az úton, nem szabad megakasztani, kicsűrcsavart módosításokkal ellehetetleníteni, mint azzal mostanában próbálkoznak. Mert lássuk be: ez a pénz is kevés! Valahogy meg kellene oldani azt a további (anyagi és erkölcsi) összefogást, amelynek talán alulról szerveződőnek kellene lennie, mert ez sem spórolható meg.
És ha már a mánál, és ha már az összefogásnál tartunk. Egy rakás egyéb problémát kellene megoldania a borász társadalomnak, hogy csak egyet említsünk: a minőségellenőrzést. Lassan ki kell mondani, hogy célszerű lenne egy alternatív, a borásztársadalom által létrehozott, nagy tekintélyű háttérrel megvalósuló szervezet, amely nem helyettesíti az államit, de egy nagyon magas követelményt állítva nagyobb erőbedobásra késztet minden termelőt.
E sorok írója számára talán a legszívmelengetőbb dolog végignézni a BORIGO eddigi címlapjain. Mert legeltetve rajtuk a szemet eszünkbe jut az öt év minden eredménye, sikere, kudarca, változása, lepereg a lap életének eddigi filmje, és az ember büszke, mint mikor a gyermekei fényképét nézi.
Nyugi, lesz még sok év…
