LECSENGÉS


Néha szükségünk van az illúziókra

Sokan és sokszor néztek már rám kissé meglepetten, amikor olyan boros élményeimről meséltem, amelyek nem köthetőek pincékhez, éttermekhez, borfesztiválokhoz, vagy egy otthoni vacsorához. Ennyire konvencionális lenne a világ? Hiszen egy jó bort bárhol meg lehetne inni, mégis valamiért ragaszkodunk a szokásos helyekhez.
Írta: Ercsey Dániel


Jómagam már évek óta próbálok változtatni a szokáson, természetesen nem volt kivétel az idei augusztus sem. Egy hét, távol a civilizációtól, vagyis kajakkal az Ipolyon majd a Dunán. A túrázás ezen válfaja igen közel áll hozzám, akárcsak a magashegyi természetjárás, de itt is mindig szakítok időt a borra. Igaz ugyan, hogy be kell férnie a sátornak, hálózsáknak, derékaljnak, egy heti élelemnek, horgászbotnak, mégis kéretik helyet szorítani egy palack bornak. Idén tizenöten lapátoltuk a vizet, strandröplabdáztunk és bámészkodtuk át magunkat a Dunakanyaron, de az estét bizony borral zártuk. És igen(!), megtanultam hogy a kajak nem egy Queen Mary II. (fene az eszkimókba), de azért egy üveg bor mindig elfér valahol. Sőt, arra is rá kellett jönnöm (újfent) hogy a rozé „Ipolyhőmérsékleten” nem az igazi, vagy hogy egy száraz furmint Tokajból nem hűthető üzemi hőfokra a Dunában. Ennek ellenére azt mondom, ezeken az apró de szerfelett bosszantó dolgokon könnyedén átlendítheti az embert egy nagyszerű társaság és az élményt a pillanat talán tovább konzerválja mint a ki tudja hányadik borkóstolót. A vörösborainkat ugyan pont jó állapotúra alakította a folyó, azonban még esténként is harminc fok felett volt a hőmérséklet és még a legelvetemültebbek sem kívánták a testes villányit.
Mi tehát a mondanivaló? Kedves Szigetre járók, kirándulók, evezősök, nyári táboroztatók, emberek, kik ragaszkodtok az eddig a megszokotthoz, változtassatok! Igenis lehet és érdemes megmutatni egy-egy kedvencünket a többieknek is, igenis szükséges tágítani a határokat, hogy ne csak néhány helyen tudjunk bort kóstolni. A természet adja majd a hátteret, a barátok az élményt. A bor pedig majd összefogja mindezt, mint egy mindenen átívelő kohéziós erő.

P.s.: Az Ipolyra egy jó sauvignon blanc-t javasolnék, fantasztikus a „különleges vagdalt” nevű páncélos hússal. A Duna már egy fokkal komolyabb, tessék megpróbálni egy sillert, tökéletesen passzol a konzerv töltött káposztához. Ha pedig a horgászat szerencsével jár és halat sütünk, jöhet egy jó rizling kísérőnek. De aki megfogadja a tanácsom, az először menjen el egy túraboltba és vegyen néhány rozsdamentes acélból készült borospoharat. (Nem vicc, a dolog valóban kapható!) Nem láttam benne a bor színét (igaz este nem is tudtam a fény felé tartani), nem a megfelelő ívben szűkül (vagyis az illatok inkább szállnak az éterbe, mint az orromba), viszont meg tudtam forgatni a nedűt és koccintani is jobb volt így, mint a műanyag kávéspoharakkal. Kövezzenek meg, de ennyi illúzióra azért szükségünk van…


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013