ALAPOK


A dugó

Ki ne vágyott volna már kirándulás közben az erdőszélen megpihenve egy pohár hűvös fehérbort vagy rozét. No, és valljuk be őszintén, hányan járunk nap mint nap, minden eshetőségre felkészülve dugóhúzóval a zsebünkben?
Írta: Borigo


A borok zömét máig természetes parafából készült dugóval zárják le. Mivel ezt egy darabban vágják ki a paratölgy, azaz Quercus suber kérgéből, egyben ez a legdrágább megoldás is. Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag. A kifogásolható íz vagy egyéb kellemetlen tényezők a feldolgozás és tárolás során keletkeznek. A dugók fele Portugáliából származik. Kisebb paratölgyállomány található Szardínia szigetén, Észak-Amerikában, Spanyolországban és Franciaországban. A fákat ültetvényeken gondozzák, a dugógyártás tehát nem fenyegeti a természetet. A folyamatosan növekvő bortermelés következtében azonban fogytán a nyersanyag.
A korongdugó („twin top”) a préselt dugó egy változata. Ekkor a dugó mindkét végére felragasztanak egy-egy valódi parafából kivágott korongot. Ez csökkenti a borhibák előfordulásának gyakoriságát, de csakis azoknál a boroknál, amelyeket egy éven belül elfogyasztanak. A préselt dugó a legolcsóbb. A paratölgy kérgének maradványaiból készül, oly módon, hogy granulátumot készítenek, majd azt összeragasztják. A préselt dugóra gyakran jellemző ugyan a doh- vagy dugóíz, mégis az utóbbi tíz évben csaknem megkétszereződött a termelése.


A műanyag dugó polietilénből készül. Amerikában, Olaszországban és Spanyolországban ilyen színes dugókkal zárják le az egyszerűbb borokat. Íze nincs, nem dohosodik. Persze a szilikon dugók között is találunk jobbat és kevésbé jót. A legjobb szilikon dugók Amerikában készülnek, ezek elsősorban fehérborok lezárására váltak be. A hosszabb tárolásra alkalmas vörösborok esetében még nem tudni, hogy a fenolok és a csersav nem kezdi-e ki a műanyagot, vagy hogy a polietilén nem bont-e le fokozott mértékű kénes savat, amely a bort gyorsabb oxidálásra készteti.
A csavarzárat az italgyártásban széleskörűen használják, miért ne merült volna fel tehát, hogy a boroknál is alkalmas záróeszköz lehet? Szinte légmentesen zár, nem ad semmilyen ízt a bornak, ráadásul külön szerszámot sem igényel a kinyitása. Igen, némiképp illúzióromboló! De ki ne vágyott volna már kirándulás közben az erdőszélen megpihenve egy pohár hűvös fehérbort vagy rozét. No, és valljuk be őszintén, hányan járunk nap mint nap, minden eshetőségre felkészülve dugóhúzóval a zsebünkben?
Ha pedig a csavarzár még nem lett volna elég, említsük meg a koronazárat is. Vagy „söröskupak”? Ugyancsak szinte légmentesen zárja a palackot, és szintén nem befolyásolja a bor minőségét, ízét. És bár a legnemesebb champagne-ok, francia pezsgők az érlelés és autolízis ideje alatt legalább három évig ilyen koronazárat viselve pihennek a nagy Champagne-házak pincéiben, a fogyasztók többsége mégsem tud megbarátkozni vele.


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013