BORIGO - Középpontban a bor - Online bormagazin
RÉGEBBI SZÁMOK

Egymás utáni harmadik évben tértünk vissza Szekszárdra, mert ott mindig történik valami. Most a szekszárdikumokkal foglalkoztunk, vagyis, hogy a kadarka, a kékfrankos és a Bikavér milyen helyetben van éppen. Ezzel a témával jól tele is lett a lap, de azért bemutattuk a 2012-es hordómintákat, Egy Nő rovatunkban pedig Dunainé Tokár Ágit. A Bodri Pince volt a helyszíne ételpárosítós rovatunknak, és megkóstoltunk egy nagy csomó kékfrankost és Bikavért is.
Ezen a nyáron is sokfelé jártunk, és mindenhonnan hoztunk valamit: Egy nő rovatunkban Bai Edit maximalizmusát ismerhettük meg, voltunk a Balaton-felvidéken, Demők Nóra Makarsáról, Bálint Laci Törökországról, Ercsey Dani a szlovák tokajiról írt érdekeset. A balatoni Spoonon forgattuk MMM rovatunkat és Sepsey Zsófi is jelentkezett egy újabb gasztroművészeti cikkel. A Borfolióban pedig szokás szerint a nyári borokat (rozékat, fehéreket) kóstoltunk.
Megint sok év után tértünk vissza a hűség városába, ami olyan jól sikerült, hogy további 3 napig ott is ragadtunk a hó fogságában (de egyáltalán nem bántuk...)! Az Egy nőben Szabó Kata veronika következett, a gasztronómban persze a soproni Erhardt, folytatódott Sepsey Zsófi képzőművészeti sorozata, Ercsey dani pedig Berugovo utcáin kódorgott. Ja, és megkóstoltunk vagy' 100 pinót és kadarkát...
Furmint február bizony! A magyar szőlőfajták legizgalmasabbját helyeztük a címlapra, ampelográfiájától termelőiig körbejártuk minden oldalról, és meg is kóstoltunk belőle sok tucatot. De nem csak ennyiből állt a szám, Debreczeni Mónika mesélt nekünk, Áts Károly, az Év Bortermelője dettó, de hoztunk anyagot Izraelből is. Ráadásként talán az eddigi legjobb gasztronómot hoztuk össze a tállyai Oroszlános Borvendégőben.
50-100, nem ulti! - írtuk az előszóban és igazunk volt... Ötvenedik számunk éppen a nyolcadik TOP100-ra esett, és egyáltalán nem bizonyult utolsónak! Mellékesen az Egy nőben Gál Helgát interjúvoltuk, elindítottuk képzőművészeti sorozatunkat, bemutattunk egy karácsonyi ételsort, és elmúlt8éveztünk is egy picit...
Az évjáratértékelés majdnem tökéletesre sikeredett, de csak majdnem. Horváth Ágnes a Kaukázus borairól sztorizott, Tompadoki megtalálta élete hentesét, hol máshol mint Itáliában, az interjúalanyunk pedig Gál Helga volt. A séfek Somogyban főztek, és Tokajba is visszacsábítottak minket, ahonnan a hazaút igen izgalmasra sikeredett...
A hordók fenekére szagoltunk és megállapítottuk, hogy bizony jóféle tételek hullámoznak a dongák között, ezalatt Rókusfaly Pál elmesélte nekünk, hogy miért alakul át az Etyeki fesztivál-élet, ráadásul kirándultunk egyet Tokaj-Hegyalján is. Az Egy nőben ezúttal Wille-Baumkauf Mártával beszélgettünk.
Mészáros Gabriellával készítettünk interjút, majd a nyári meleget BGB és Demők Nóra a Balaton északi partján próbálták elviselni, míg Tompadoki és Ercsey Dani a portugál hegyekben bolyongtak, vad pónilovak, alkohollal felhúzott portói borok, isteni babos pacalok és friss tengeri herkenytyűk kíséretében.
Újra Szekszárdon jártunk, ezúttal nem a dűlők, hanem a termelők okán, voltaképp napokra leköltözött a szerkesztőség Bodri Pistáékhoz a Faluhely aljába. Beszélgettünk még Matolcsy Sárával, új kolléganőnk, Demők Nóra pedig a Vinitaly borkiállításon kóválygott, amiért nagyon sajnáltuk szegényt.
Ercsey Dani Indiában járt. Persze nem bírta ki, hogy ne látogasson meg néhány borászatot is, ez rögtön címlapot is ért. A gasztro rovat új felelőse Jászai Tibi lett, a Primás Pince séfje, beszélgettünk az Év Bortermelőjével, Vida Péterrel, lett egy új rovatunk Egy nő címen és egy első magyar fordítást is hoztunk, Herberto Padilla egyik versét, Imreh András tollából.
BGB hatalmas fába vágta a fejszéjét, merthogy feldolgozta Villányt a dűlők szintjén, ennyire összeszedett termőhelyi bemutató talán még soha nem jelent meg a legfelkapottabb hazai borvidékről. Mintegy mellékesen kiosztottuk a lap történetének első és második 100 pontját is, egy Szepsy és egy Királyudvar aszúra.
Egy zseniális kezdeményezés került a címlapunkra, ahol a hazai séfek krémje együtt örömfőzőcskézik néhány szerencsésnek, persze mi is ott voltunk, és be is mutattuk őket a nagyérdeműnek. Ja! Tompadoki pedig Luxemburg borászatát vizsgálta meg közelebbről a Concours Mondial okán.
A 2008-as évjárat vörösborait értékeltük, no de arról sem feledkeztünk meg, hogy BGB és Tompadoctor Marché régióban jártak, ahol az olaszok egy jó kis hal-bor versenyt rendeztek. Volt még ezen kívül lakásétterem, sztárcukrász, kézműves csoki és házi lekvár, míg a lecsengésben Ercsey Dani a csoda természetéről elmélkedett.
A kézművesség kérdéskörét jártuk körül, mint fogalmat, ami mindenkinek mást jelent, így hát csupán a definícióját is annyi módon kaptuk meg, ahány szakemberrel beszéltünk. Persze jártunk a Balaton-felvidéken is, beleszagoltunk az ottani dűlőkbe, no meg egy elképesztően izgalmas interjút hoztunk Kielmayer Kristiannal.
Ellátogattunk a magyar vendéglátás Vatikánjába, az esztergomi Prímás Pincébe, ahol Jakabffy Lászlóval beszélgettünk. Szekszárdot a dűlők szintjéig feltérképeztük, kutattunk és egyeztettünk mindenkivel aki számít, ráadásul Ercsey Dani Veronában kóborolt a Vinitaly borversenye okán, és még 86 Pinot Noirt is végigkóstoltunk...
Bekötött szemmel teszteltük a borospoharakat, és meglepő eredményre jutottunk. Az Év Bortermelőjével, Légli Ottóval is beszélgettünk, no meg jó alaposan körbenéztünk a Mátrában a Tőkések háza táján. Megújult a gasztro rovatunk is Herczeg Ági vezetésével, Ercsey Dani pedig a lecsengésben írt szépirodalmat.
Ha vége az évnek, akkor a száz legjobb borról értekezünk, nem volt ez másként 2010 decemberében sem. A nyertes Taklerék 2007-es Bartinája lett, erről és még ezer más dologról beszélgettünk az ország neves költőivel és íróival a szerkesztőségben, akiket egy kis kóstolásra és egy ezzel kapcsolatos írói játékra is rávettünk. A lapszámot Csíki Sándor az ünnepi ételekről írt esszéje búcsúztatta.
Van egy szőlész-borász osztály, amelynek minden tagja vezető posztot tölt be a hazai borágazatban, mi pedig összeszedtük őket egy nagy közös beszélgetésre, vagyis osztálytalálkozóra. Volt még szó a chardonnayról a nevesebb termelők bevonásával, és a Földközi-tenger borszigeteiről, vagyis Málta, Korzika, Mallorca és Szardínia helyéről a világ bortérképén.
A 2009-es hatalmas hordóminta készletet végigkóstoltuk és el voltunk ragadtatva tőle. Az érdeklődőket az olíva helyes kóstolására tanítottuk, és a kékfrankost is alaposan körüljártuk, mint szőlőfajtát és mint pannon tehetséget, és valami olyasmire jutottunk, amit a címben is jeleztünk...a rengeteg tétel megkóstolása után ámulatba ejtett minket az elképesztően magas átlagminőség.
Tompadoctor szicíliai kalandozása a világ legnagyobb utazó borversenye, a Concours Mondial okán a címlapra kívánkozott a zseniális borokkal és a száz pontos tejszínes garnélás spagettivel egyetemben. Csíki Sándor grillezett és steaket sütött, Lukács Szabi beszélgetett velünk, BGB a VieVinumon csócsálta Wachaut, Ercsey Dani pedig a sümegi vár alól jelentkezett be.
Kis túlzással belefulladtunk a vörösborba, a teszteken és a hordóminta riportokban is, no de ezt egy cseppet sem bántuk! Elizabeth Gabay MW megtisztelt bennünket egy BORIGO teszten, ennek örömére egy interjút is közöltünk vele. A gasztronómiai vonalat a "sonkás", vagyis Gódor András képviselte, Ercsey Dani pedig a Bükki borvidéken és Bordeauxban kalandozott, ahonnan a crus bourgeois birtokokról tudósított.
A hordóról szerettünk volna minél több tudást beszuszakolni a magazinba, így aztán a professzionális megközelítés mellett némi folyékony hordótörténelem is utat tört a BORIGO boroktól átnedvesedett gát-, oh pardon, dongarendszerén. Beszélgettünk még az Év Bortermelőjével, Lőrincz Györggyel, no meg Bakonyi Karcsi bácsival a cserszegi fűszeresről és a magyar narancsról.
Folytattuk a bor vallási megközelítését célzó írásokat, kedvenc italunk szakrális jellegéről a keresztény és a zsidó kultúrában. Emellett az év legjobbnak talált borait is összeszedtük, Konyáriék 2006-os Sessio-ja nyert, mintegy keretbe zárva az évet, melyet még februárban egy Konyári interjúval indítottunk. A levezetést némi kolbászolás és sajtolás jelentette Egerben és Budapesten.
Az ezerjóról kérdeztük a termelőket, Barsi Szabó Gergő a Malbec európai őshazájából, Cahorsból tudósított, Csíki Sándor az évszázad nagyesszéjét hozta össze a halászlé kapcsán, Ercsey Dani pedig egy eltűnt borvidék után nyomozott a főváros X. kerületében, Kőbányán. Nagyinterjúnk alanya pedig az a Zilai Zoltán volt, aki borospohárral vette be a Budai Várat.
Na itt aztán volt minden! Bikavér esszé és a neves ám kissé megkopott márkanév alapos bevizsgálása két szemszögből, vagyis Szekszárd és Eger irányából. Folytattuk továbbá a Fiatalság Bolondság sorozatunkat, megcsináltuk a második hordóminta riportunkat és beszélgettünk egy frenetikusat Szörényi Leventével, akiről az is kiderült, hogy igen jó borokat készít szabadidejében.
Tompadoki és Ercsey Dani a Balaton-felvidéken kalandoztak, benéztek a pincék mélyére és a dűlőkben a kövek alá, ettek-ittak és mindezt jól meg is írták. Ezalatt a főszerkesztő még a toszkán utjával párhuzamosan megejtett umbriai élményeit izzadta ki magából, újfent döbbenetesen jó borok és olívaolajok jelentek meg a hasábokon, szóval mindenki testületileg sajnálta BGB-t a szenvedéseiért.
A szokásos nagy vörösborteszt megtörténte előtt-után a szerkesztőség a Bükk-hegység déli lejtőit vette górcső alá, azonban nem Eger, hanem a kistestvér, a Bükki borvidék kapcsán. Volt ott termelői körkép, történelmi sztori és bükkbédekker, de ezalatt BGB titokban Itáliában settenkedett a Benvenuto Brunello kapcsán, és szénné kóstolta magát a jobbnál jobb toszkán vörösekkel, grappákkal és olívákkal.
Feszegettük a határainkat, vagyis a felvidéki borászat legteljesebb körképét igyekeztünk bemutatni. Persze készült interjú az Év Bortermelőjévé választott Konyári Jánossal, jelentettünk a budapesti vonotékákról és új munkatársat is köszöntöttünk Ercsey Dani személyében, aki rögtön belecsapott a lecsóba és kivesézte a búrok borászatát, vagyis Dél-Afrikával foglalkozott behatóbban.
Bor és kereszténység témakörrel üdvözöltük az olvasókat az év végén, no meg az általunk legjobbnak talált száz borral. Igaz is, a Királyudvar 2003-as Lapis Aszúja nyerte azt az évet. Tompadoctor Szlovéniában kalandozott, de csak miután szerkesztőségileg bevizsgáltuk Sopront, olyan részletességgel, amire még nem nagyon volt példa e kies honban. Ja, a pezsgőtesztet sem felejtettük ám el!
Jubiláltunk, merthogy elértük a huszonötödik számot. Ennek örömére komolyan utánanéztünk a honi kadarkáknak, beszéltünk a termelőkkel is és persze teszteltünk ezerrel. Ezen felül az Alföld került terítékre, mind termőtáji, mind gasztronómiai tekintetben, no meg erősen örvendtünk az eltelt négy esztendőnek és az addig megjelent magazinoknak. Vidám kis szám volt, na!
Előző számunk még élénken él emlékezetünkben, megcsináltuk a magyar borújságírás első nagy hordóminta bemutatóját (2007), de persze kóstoltuk és elemeztük a 2005-ös évjáratot is – és nem csak itthon, Bordeaux-ban is. Ez utóbbiról nagy cikk-csoport is készült, Csíki Sándor pedig folytatta nagy gasztró sorozatát – ezúttal Villányról. De voltunk Szekszárdon is, ahol tucatnyi borásszal beszélgettünk a borvidék jelenéről és jövőjéről.
Somlón még nem voltunk – illetve voltunk, de mégsem. Ezek után már biztosan voltunk, szép újság lett belőle, a 11 termelő kitett magáért, a borok pedig… Tompa Imre megint nyakába vette Itáliát, és nem csak a Vinitaly-t, a végén pedig közölte, hogy ott nagyon nagy játék a bor. Minthogy új szerkesztőnkkel, Geönczeöl Attilával egyetemben a Concours Mondialon is jártunk, arról is született egy megemlékezés.
Legismertebb borvidékünkön eljutottak a dűlőklasszifikáció kérdéséig, mi körüljártuk az ügyet és a két eredetvédelmi kezdeményezést. Mellesleg kiveséztük a fantasztikus 2003-as aszú évjáratot és kiosztottuk a BORIGO legmagasabb pontszámát, egy 99-est. Csíki Sándor új sorozatot kezdett, elsőre Tokaj gasztronómia történetét firtatva, és nagyot durrantottunk a zéró tolerancia fikázásával.
Ötödik évfolyam, első szám, tizenhárom fiatal garázsborászat. A neveket most nem soroljuk fel, de a fiúk-lányok klasszak, ambiciózusak és hozzáértőek, legyenek Tokajban, Villányban vagy Monoron. Rajtuk kívül meginterjúvoltuk még Villány borépítészét, Viczencz Ottót, CzSK megkezdte egészség sorozatát, és bemutattunk egy indiai éttermet is.
Harmadik alkalommal a harmadik bortípus nyert, Lenkey Géza száraz tokaji furmintja, az év borászata pedig a Béres lett. Közreadtunk egy szép könyvrészletet olvasnivaló gyanánt, és egy nem kevésbé klassz interjút a szerzővel, Máté Ferenccel, aki mellékesen ötcsillagos borokat készít – éppen Toszkánában. Mellékesen jártunk Izlandon és Budapest legjobb steakhosue-ában.
Három olyan témánk volt, ami önmagában is címlapsztori. Még a nyáron bejártuk Toszkánát, hihetetlen élményanyagot dolgozunk fel, de hasonlóan érdekes volt – csak másképp – a magyar fehérborok érési potenciáljának kóstolgatása is. Czerneckiné Sinkó Krisztina pedig tucatnyi oldalt firkált tele a bor egészségre gyakorolt hatásáról.
Talán legnagyobb vállalkozásunk volt e szám. Végigjártuk az országot, és próbáltunk egy összefoglaló dűlőkatalógust készíteni a magyar pinot noir ültetvényekről. Tizenvalahánynál elakadtunk, de nem végleg… Ha már pinot, megmutattuk a világviszonylatot is Burgundiától Új-Zélandig, fotósunk, Teszár Ákos pedig egy egész őzet sütött-főzött meg Gasztronóm rovatunkban.
Újra Balaton, de ezúttal még részletgazdagabban. Konyári Jánossal és Jásdi Istvánnal készült ikerinterjúnk sokáig emlékezetes marad, és nem csak a panoráma miatt. A termelők mellett meglátogattuk újra a Kistücsök éttermet, Tompa Imre értekezést írt a balatoni halak jelleméről (vö. Gerald Durrell), teszteltük az ásványvizeket, és elindult nagy pálinka tanfolyamunk is. „Mellékesen” volt egy Bock vertikális teszt is.
A BORIGO-hoz visszatért Tompadoktor kopirájtja a cím, jelentése pedig az, hogy Villány megpróbál megindulni a világhírig vezető úton. Megmutattuk az eredetvédelmi rendszert, hat helyi karizmatikus ember véleményét, és persze értékeltük a 2004-es vörös évjáratot. De voltunk Piemontban, foglalkoztunk a Calvados-szal, és a rejtélyes bioszalonnával.
Innentől számszakilag rendbe jöttünk, a BORIGO stabilan kéthavonta jelent és jelenik meg. Alig hittük, de a lap a negyedik évfolyamába lépett, a címlapra pedig országunk fővárosát tűztük. Megnéztük, hol lehet a legjobb borokat kapni, sőt a táblán belüli borászatokat is meglátogattuk. Megjelent nagy biodinamikus cikkünk, elindult a SpirituS Cognac-kal, és foglalkoztunk a balzsamecettel.
Háromhavi megfeszített munkával újraszerveztük a lapot, „… a vonat ment tovább, csak zökkent, meg sem állt.” Elkészítettük a második nagy éves összefoglalót, az év bora a 2003-as Kopár lett, az év pincészete Gere Attiláé. Melléje utaztunk egy nagyot Tokajba (és megsütöttük az autót Miskolcon), ajánlottunk egy rakás pezsgőt, és csináltunk egy kedves interjút Gráf Józseffel, a legborbarátabb miniszterrel.
A határ túlra szorult magyar borvidékek összességét kívántuk bemutatni, de Erdély annyi anyagot szolgáltatott, hogy egymaga megtöltötte a számot. Voltunk a Kárpátokon túli területeken is, viszont mire visszaértünk, már majdnem nem is volt BORIGO. Határvonal ez a szám életünkben, utána már más jött, az viszont még szebbre sikeredett.
Ugye, mondtam, hogy a megjelenési időpontokkal hadilábon álltunk… Viszont megcsináltunk egy szó szerint világraszóló tesztet a Gundelben (két MW-vel), interjúztunk Markus del Monegoval, megjelent első Toszkána riportunk, megjártuk a Bikavér Fesztivált és Csíki Sándor írt egy nagy barbecue cikket, Bakos Zoltán meg jól lefotózta. Még most is csorog a nyálunk.
Időben kissé összezavarodtunk, de pár hónap után rendeződtünk. Az első pillanattól tervbe volt véve egy nagy edukációs szám, nos ekkor megvalósult. Melléje tettük a Nagy Rendrakó Tesztet, ahol a világ nagy borait hasonlítottuk a magyarokhoz, remek játék volt. Kiegészítésként pedig fantasztikus napokat töltöttünk Sopronban.
Már a BORIGO elindításakor úgy terveztük, hogy amíg el nem fogynak, végigjárjuk az összes magyar borvidéket. Még ma is adósak vagyunk kettőnek, de itt újabb három került tollvégre. Várszegi Asztrikkal készült interjúnk volt a legemlékezetesebb kalandunk, de meglátogattuk a három borvidék jelentős termelőit is. Két új szerzőnk is akadt, Csíki Sándor és Ádász Kata is ekkor posztolta első szösszenetét.
Legmostohábban kezelt borvidékünk, amely azóta most először került vissza a BORIGO hasábjaira. Nem hittünk ebben a mostohaságban, és igazunk volt, a vidék történelmét, adottságait és persze tucatnyi borászatát áttekintve megállapítottuk az ellenkezőjét. No, és persze bemutattuk Ausztrália borászatát, valamint tettünk egy felejthetetlen kirándulást Amszterdamba.
Ez a szám majdnem elmaradt, mert nem is terveztük… Kvázi az utolsó pillanatban jutott eszünkbe a TOP 100 gondolata, illetve a terv már megvolt, csak húzódoztunk egy picit… Végül belevágtunk, és nem bántuk meg, azóta is csak ilyen-olyan koppintások készülnek – hogy más ne is mondjunk. Első alkalommal az Oremus 1999-es 6 puttonyos aszúja nyert, az év pincészete pedig a Pajzos-Megyer lett.
Buda környéke a legnagyobb pezsgő alapanyagot előállító borvidékünk, így év vége közeledvén bemutattuk pezsgőgyártó pincészeteinket, és nem csak Budafok környékéről. A borászatokat sem hagytuk ki, és persze teszteltünk is (pezsgőt és etyekit), de a hozzávalót sem felejtettük el, és az pedig mi más lehetett volna, mint az osztriga.
A címlapon egész pontosan Gálné Ibolya és ifjabb Gál Tibor volt látható, az egyetlen alkalom, hogy portrét közöltünk ott… Természetesen meglátogattuk a fizikailag lehetséges összes borászatot, bemutattuk párhuzamként Burgundiát, és járkáltunk egyet Eger utcáin is. Persze nem maradt el gasztronómiai ajánlunk és nagy Eger-tesztünk sem.
Már ekkor megfogalmazódott bennünk, hogy a júniusi számnak alapvetően borturista bédekkerének kell lennie, a Balaton pedig a legjobb alany erre. Megvizsgáltuk klimatikusan és talajtanilag, és persze körbeutaztuk a tavat, ellátogattunk 24 pincészethez, ajánlottuk boraikat, melléjük persze ételeket konkrétan és „todományosan”.
Ekkor indult elhatározásunk, hogy minden évben kielemezzük a mínusz harmadik vörösboros évjáratot. Mindezt 43 Dél-Pannon borászat, valamint azok kétszáznál is több borának bemutatása színesítette katalógusszerűen, ami annyira megtelítette az újságot, hogy szinte másra nem is maradt hely. Azért Gasztronóm rovatunkban az említett borokhoz is ajánlottunk mindenfélét, és egy étterem is bekerült.
Gyönyörű magazint készítettünk (immár Tompa Imrével kiegészülve), belevettük Burgenlandot, Wachaut, a rusti akadémiát, sőt még Steiermarkot is egy picit, rendeztünk egy nagy magyar-osztrák (bor)mérkőzést, és csatangoltunk egy nagyot Bécsben. És megtanultuk a marketing leckét is, vagyis hogy miképpen ne tartsuk be egyetlen ígéretünket se egy bormagazinnak, ha írni akar rólunk…
Második számunkban megvívott egymással az 1999-es és 2000-es aszú évjárat. Fantasztikus élményt nyújtottak, de nem csak ők, hanem a négy tokaji borász is, akik megint kerekasztalunk mellé ültek el. De beszélgettünk külön Szepsy Istvánnal, voltunk Tokaj szlovák oldalán, összefoglalót közvetítettünk a világ édesboros vidékeiről és az évvégére tekintettel egy kicsit pezsgőztünk is.
A BORIGO név parafrázisa a címlapon, odabent pedig az "Ördögi vörösek", vagyis a rendszerváltás utáni nagy vörösboraink tesztje. Mindezt kiegészítette egy kerekasztal-beszélgetés minderről Tiffán Ede, Konyári János, Vida Péter és Pók Tamás részvételével, és részletesen bemutattuk Bordeaux-t. És vendégül láttuk a New-Yorki sommeliert, Richard Billt is, aki elmondta, mi a helyzet New Yorkban a magyar borokkal.

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013