LECSENGÉS


Volt 1x1 zenekar

Írta: Borigo


Volt 1x1 zenekar.

„Amikor még volt vonaljegy és átszálló is, amikor Che Guavara volt a sztár, amikor a Riviera környéki egyetemekhez vezető utcák falán még ott volt a felirat

és a lázadó diákság az esténként megvilágított pálmafák alatt kicsiny robogókon és virágmintás Citroën CV2-ben ülve várta a forradalom újraindítását, amikor Yoko és Linda már szétzilálta a Beatles-t, amikor a blues éppen nem nagyon kellett, amikor Berger kopaszon Vietnamba indult és a csökkenően optimista budapesti napfényben kéknyakkendős kisdobosok siettek az évzáróra a kétütemű autók édes bűzében és nem is tudták, hogy 1 ezüst nyár következik, akkor a VII. kerületi Dob utca 46/b bauxitbeton pincéjében 1 zenekar próbált, és nem is olyan sokára játszani kezdett és lemezének hátulján 1 kis fehér mozdony békésen ázott az akváriumban, és úgy hívták, hogy Locomotív GT.” – írja Presser Gábor az LGT Nagy Képes Kottás Emlékkönyv előszavában.

Akkoriban egy kéknyakkendős kisdobos indult az évzáróra, valóban nem tudta, hogy 1 ezüst nyár következik, csak majd’ egy évtizeddel később, amikor 1981 tájékán a kalocsai Duna Áruház polcán megpillantott egy fekete dupla albumot, amin fura fehér krikszkrakszok voltak, és bordóval az volt ráírva, hogy Loksi. Aztán feltette otthon a lemezt a Supraphon típusú lemezjátszóra, a farostlemez hangszórókból pedig az jött ki, hogy „Hangolj rám…”, meg „Boksz…”, meg „Ezért kár sírni, kedves…”

A dolog eldőlt.

Az évtizedek alatt összegyűjtötte az összes bakelitet, a lengyel, az angol kiadásokat is, eltette a polcra, bár lemezjátszója már húsz éve nincs.’83-ban már ott volt a Tabánban, ’87-ben az utolsón is, aztán a Pecsá-ban megrendezett „titkos” jótékonyságin, ’92-ben a Nyugatiban kettőn is, majd a Dózsa György úton, végül 2002-ben a szigeten.

Pár hónapja azt látta, hogy megint, most nem sziget, hanem Sziget. Várta. Megvette a jegyeket. A fiainak is. Kiment, nem egyedül, hanem ötvenezred magával. Aztán bejött Pici Bácsi, elkezdte játszani a Fiút, ő meg sírt három és fél órán keresztül.

Volt 1x1 zenekar. Most azt reméli, még látja őket…



Megjelent a BORIGO Magazin 2007. augusztusi számában


« Vissza az előző oldalra

BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2021
LECSENGÉS


Volt 1x1 zenekar

Írta: Borigo


Volt 1x1 zenekar.

„Amikor még volt vonaljegy és átszálló is, amikor Che Guavara volt a sztár, amikor a Riviera környéki egyetemekhez vezető utcák falán még ott volt a felirat

és a lázadó diákság az esténként megvilágított pálmafák alatt kicsiny robogókon és virágmintás Citroën CV2-ben ülve várta a forradalom újraindítását, amikor Yoko és Linda már szétzilálta a Beatles-t, amikor a blues éppen nem nagyon kellett, amikor Berger kopaszon Vietnamba indult és a csökkenően optimista budapesti napfényben kéknyakkendős kisdobosok siettek az évzáróra a kétütemű autók édes bűzében és nem is tudták, hogy 1 ezüst nyár következik, akkor a VII. kerületi Dob utca 46/b bauxitbeton pincéjében 1 zenekar próbált, és nem is olyan sokára játszani kezdett és lemezének hátulján 1 kis fehér mozdony békésen ázott az akváriumban, és úgy hívták, hogy Locomotív GT.” – írja Presser Gábor az LGT Nagy Képes Kottás Emlékkönyv előszavában.

Akkoriban egy kéknyakkendős kisdobos indult az évzáróra, valóban nem tudta, hogy 1 ezüst nyár következik, csak majd’ egy évtizeddel később, amikor 1981 tájékán a kalocsai Duna Áruház polcán megpillantott egy fekete dupla albumot, amin fura fehér krikszkrakszok voltak, és bordóval az volt ráírva, hogy Loksi. Aztán feltette otthon a lemezt a Supraphon típusú lemezjátszóra, a farostlemez hangszórókból pedig az jött ki, hogy „Hangolj rám…”, meg „Boksz…”, meg „Ezért kár sírni, kedves…”

A dolog eldőlt.

Az évtizedek alatt összegyűjtötte az összes bakelitet, a lengyel, az angol kiadásokat is, eltette a polcra, bár lemezjátszója már húsz éve nincs.’83-ban már ott volt a Tabánban, ’87-ben az utolsón is, aztán a Pecsá-ban megrendezett „titkos” jótékonyságin, ’92-ben a Nyugatiban kettőn is, majd a Dózsa György úton, végül 2002-ben a szigeten.

Pár hónapja azt látta, hogy megint, most nem sziget, hanem Sziget. Várta. Megvette a jegyeket. A fiainak is. Kiment, nem egyedül, hanem ötvenezred magával. Aztán bejött Pici Bácsi, elkezdte játszani a Fiút, ő meg sírt három és fél órán keresztül.

Volt 1x1 zenekar. Most azt reméli, még látja őket…



Megjelent a BORIGO Magazin 2007. augusztusi számában


« Vissza az előző oldalra