BORIGO - Középpontban a bor - Online bormagazin
LECSENGÉS ARCHÍVUM

A bornak is van anyanyelve. Beszéd nélküli nyelv ez. Egy életen át tanuljuk, silabizáljuk. Mindenki tanulhatja. De a jó bor csak akkor bír szóra minket, ha a nyelvünkön beszél. Mi pedig csak azokat a borokat értjük meg, amelyeknek másképp szól a hegedűje.
2013-04-08  Berugovo utcáin
/hommage á Móricz Zsigmond/
2013-02-28  Útirajzok No.3.
A templom, amiről szó van, tisztán lebegett most Borisz szeme előtt. Életében egyszer lépte át a küszöbét, a nagymama húgának a gyászmiséjén. Rajta kívül csak az öregedő templomszolga (a hajdani barátnő) és a lelkész álltak a fűtetlen, kopott falak között, és amikor kilépett a jéghideg és sötét somogyi éjszakába, hirtelen olyan fájdalmasan csapta meg a magány, hogy visszatántorodott az előtérbe.
2012-12-30  Útirajzok No.2.
Egy gazzal benőtt ösvényen ballagtak le a kocsmába, miközben az egyre sötétedő estében hibiszkusz és sült birkahús illata keveredett. Kutyák eredtek a nyomukba, az egyik kaffogva próbálta elkapni a bokáját, tücskök ciripeltek, egy szamár ordított valahol.
Kóstoltak már ételt? A viccet félretéve, halál komolyan gondolom. Ettek már úgy, hogy minden idegszálukkal rajta lógtak a falaton, igyekeztek memorizálni a textúrát, az ízeket, a zamatokat és az illatokat?
2012-08-30  Útirajzok No.1.
Borisz felnevet, azt olvasta valahol, hogy egy grúz kisvárosban áll egy ehhez hasonlatos szökőkút, amiből hetente egyszer negyed órán át törkölypálinka folyik, az szökell az égbe, pálinkasugár, Zeusz haragosan köpi a cujkát a turisták szemébe, akik bárgyú mosollyal fényképezik és csak otthon jönnek rá, hogy a képeken nem látszik a pálinka, az olyan mint a víz, az élmény elveszett, szagok és illatok, no meg az alátartott felespohár nélkül.
Sok pontatlan vagy sznob dolgot hall mézkutató légi útjai során az ember még a borral foglalkozó félprofi-profi méznyalóktól is, téves vagy lila hülyeségeket is, melyek inkább elidegenítik a laikust a bortól, semmint közelebb vinnék hozzá.
2012-04-30  Zöld
A rádióban halkan felcsendült a Zöld az Isten, én pedig tudtam, hogy végem van, vártam a sors újabb arconcsapását, aztán behúztam a nyakam, mintegy kikerülni akarván a kikerülhetetlent, és zsibbadni kezdtek az ujjaim.
A vers Imreh András fordítása
Az első pillanatban látszik, hogy először van borkóstolón. A tányérra kitett szeletelt kiflit szuszogva tömi a szájába, egy falatot sem hagyván a többieknek. Az első kóstolandó tételt – mivel már nagyon szomjas a sok kifli miatt – egy kortyként nyeli le, közben hangosan csettintget a nyelvével és sóhajtozik.
2011-10-30  Piros korlát
Reggel óta követte a férfi. Először a földalattin tűnt fel neki, hogy leplezetlenül bámulja a lábait. Dühösen húzta össze a szoknyáját és elátkozta a pillanatot, amikor a farmer helyett erre esett a választása. A mozdulat azonban szemmel láthatóan nem változtatott semmit a helyzeten. Az idegen érdeklődése nem csökkent, inkább fölényeskedővé vált, mintha csak azt üzente volna: Én így is látlak!
Amikor a lelkész kilépett az utcára, csuklani kezdett a látványtól. Az égből fekete rigók potyogtak, mintha jégeső hullana, hogy véres masszává kenődjenek szét az iszaposi porban. Az emberek behúzódtak házaikba, csak a bolond Kovácsné biciklizett egykedvűen a madárzáporban, piros esernyővel védve magát az égi áldás ellen.
2011-06-30  Valami elveszett
A város főutcáján emberek álmodtak csatornákról, amelyek örökre kiszárítják majd az életüket és nem marad más a helyükön, mint lassan száradó sár, bűzölgő iszap, majd por, amit már csak a szél tud felkavarni néha, de soha nem hosszú időre, csak egy pillanatra, és ez még arra sem lesz elég, hogy valaki egy villanásnyi időre megsejtse a valaha itt csordogáló érzések kacskaringós útját.
2011-04-30  Non omnis moriar
Képek cikáztak őrült gyorsasággal a szeme előtt, egy már akkor is ősz férfiről, aki egy rugdalózó csecsemőt fürdet, egy nyári kirándulásról, amikor először szalonnáztak együtt, egy estéről, amikor a barátaival járt a házban és az öregember írásait olvasták fel sírva-nevetve egymásnak. Látta, ahogy ott maradt a két csésze és már csak az egyikbe került kávé. Végül már csak egy arcot látott, amint fölé hajol és egy rövid mosollyal betakarja.
Lányainak erdélyi babát vásárolt, az asszonynak sárgarigók bőréből varrt sztambuli cipőt, fiacskájának szürkéskék és piros üveggolyókat, amiket a szeme láttára könnyezett egy prágai zsidó. A szeretőjének pedig, nos a szeretőjének egy urfai örmény által hozatott könyvet készült hazavinni. A kötése halpikkely, a törtfehér lapok mirtuszszagú álmokat hordoznak.
2010-10-30  A csodacsapathoz
Fontos megjegyezni, hogy a Károly Róbert Főiskola ’96-97-es gyöngyösi szakmérnöki kurzusának hallgatói, akik a posztgraduális képzést szakmailag nemzetközi színvonalúnak, emberileg-közösségileg az élet ritka ajándékának érezték, csodacsapatot alkottak, de: nem voltak csodagyerekek.
Ők már csak aludni járnak a faluba. Aztán többségbe kerülnek azok, akik csak aludni járnak ide. Rájuk már nem vonatkoznak az ősi szabályok. Egyre többen szabadulnának a szőlő és a szabályok terheitől. Egyre szűkebbek a szolidaritás körei.
Az úgy kezdődött, hogy hordómintázgatva ültünk éppen a Bock Pince legmélyebb bugyraiban, és Tamás Robit, a pincészet sommelier-jét hallgattuk. Ekkor egy, majd aztán még több morajlás jött a föld alól, ami elég anakronisztikusan hatott. Pár morajlás után (a megkóstolt tételek számától nem függetlenül) az a poén jött ki a számon, hogy „mi van, építitek itt valahol a négyes metrót?” Robi rövid gondolkodás után kajánul azt felelte: „tulajdonképpen igen.”
2010-08-29  Örvény
Azt mondják, hogy a bor olyan, mint egy örvény. Aki közel kerül hozzá, azt magához vonzza, és soha többé nem engedi el. Az ember jó esetben a szélén lubickol, aztán egy apró mozdulat, és már benne is vagy a kellős közepében.
Nem lehet pontos képünk a magyar borról, ha nem vetjük össze a külföldi borral. Ha nincs külső pont, viszonyítási és összehasonlítási lehetőség, hajlamos az ember átrikkantani a pincegádorból a másik borásznak, hogy te, van ez olyan jó, wazze, mint a franciáké (akiket amúgyis utálunk), tudjuk mink, hogy’ kell, már a fater is így csinálta.
2010-06-30  Szekszárd színei
Ritkán esik meg az emberrel, hogy valamit prófétál és az bejön. Ezért is szeretnénk eldicsekedni azzal a jóslat-félénkkel, amit három éve eresztettünk meg a Bodri-magazin hasábjain, hogy ugyanis Szekszárd nem volt, hanem lesz, fel fog gyorsulni, a vezető vörösborvidék lesz, mert összeállt az a feltételrendszer, ami a biztos siker záloga.
2010-04-30  Win Win Wine
Lassan lecseng a Bormarketing Kft. körüli hiszti, mi több: lassan lecseng maga a Közösségi Bormarketing Kft (KBK) is, melynek a számára adatott, egyre szűkülő időkapuban annyi játéktere és esélye volt, mint a hintalónak az epsomi derbyn vagy a mostanság újra divatba jövő Szálasinak a főtárgyaláson.
Végülis – gondolta – tényleg nem történt semmi ebben a tíz évben. Világörökség lett Tokaj, kezdik elismerni az alföldi bort és jött ez a borkampány. A többi smafu. Az már csak este villant be neki a zuhany alatt, hogy megfogadta, leszokik a dohányzárról. Kár, hogy már az első nap megszegte a fogadalmát. Sebaj, majd egy újabb eseménytelen évtized után megint megpróbálja.
2009-12-30  Zsákutcában
Ha megpróbáljuk megérteni, milyen tendenciák jellemezték 2009 honi borpiacát, nemcsak azt a szokásos lomtárszerű képet látjuk, ami a magyar valóságot általában jellemzi: kifényesedéseket, melyeket sötétség vesz körül, miközben a fényfoltok (soha) nem állnak össze egyetlen csillogó szövetté.
2009. november 9-én írom e sorokat, a berlini fal éppen 20 éve omlott le. Gyakorlatilag semmi közöm nem volt hozzá, hacsak annyi nem, hogy gyerekkori barátommal, M.-mel a megelőző háromnegyed évet kvázi Nyugat- és Kelet-Berlinben töltöttük mindenféle áru feketekereskedelmével.
Nos, nyilván mindenki ismeri már a történteket, erről tulajdonképpen csak érintőlegesen szól e publi. Mert a helyzet az, hogy a dolog kezdi túlnőni magát, már nem arról szól a történet összefüggéseiben nézve, hogy a sztárborász meg a glicerin…
Sokan és sokszor néztek már rám kissé meglepetten, amikor olyan boros élményeimről meséltem, amelyek nem köthetőek pincékhez, éttermekhez, borfesztiválokhoz, vagy egy otthoni vacsorához. Ennyire konvencionális lenne a világ? Hiszen egy jó bort bárhol meg lehetne inni, mégis valamiért ragaszkodunk a szokásos helyekhez.
2009-06-30  Öt éves a BORIGO
Nemrég a 25. számot ünnepeltük szűk körben, és igazán nem akarunk ezekkel a számokkal nagyon sokat foglalkozni, de azt talán érdemes végiggondolni, hogy mi is volt öt éve, milyen kérdések foglalkoztatták a magyar borvilágot akkor, és mi is a helyzet most, változott-e valamit a világ?
Most hívtak, vállalnám-e a miniszterelnökséget, nemet mondtam. Mossa más a szennyeseteket, az én törékeny termetem nem fogja megtörni a tőke, nem fogok nektek kékítőt oldani az ég vizében – ordítottam, toporzékoltam.
2009-04-08  Volt 1x1 zenekar
Pár hónapja azt látta, hogy megint, most nem sziget, hanem Sziget. Várta. Megvette a jegyeket. A fiainak is. Kiment, nem egyedül, hanem ötvenezred magával. Aztán bejött Pici Bácsi, elkezdte játszani a Fiút, ő meg sírt három és fél órán keresztül.
2009-04-08  Borzen
Kissé csapongó utunk végén, ó szomjas Olvasó, összefoglalnám, magam hogy gondolom ezt az egész bor-dolgot. Néhány elméleti és gyakorlati következtetést összefoglalva, az a véleményem, hogy a legjobb, ha egyáltalán nem iszunk. (Részlet a szerző Hogyan legyünk alkoholisták? című könyvéből)
2009-04-08  Egy disznó halála
A tél hidegébe kirángatott disznó fejére egy hatalmas, kétágú etvaszt illesztenek, csakhogy nem zene ömlik ám belőle, hanem a láthatatlan villanyosság, a disznó pedig paradox módon egyik pillanatról a másikra összeomlik, mint amikor leoltják a villanyt. (Részlet a szerző Hogyan legyünk alkoholisták? című könyvéből)
Mert 2008. október 8-án, Budapesten, este hat óra tájban személyesen találkozhattam, és pár szót válthattam is gyermekkori bálványommal, John McEnroe-val, és talán nem hiszik el, de a bornak, a borászatnak köszönhetem ezt is...
Az utóbbi időben egyre gyakrabban látogatok Hegyaljára. Látom, hogy hegyoldalakat hódítanak vissza, ültetvényeket újítanak fel, Mád és Tokaj virágzik, düledező pincéket és kúriákat restaurálnak...
2009-04-08  Tokaji csalódások
A november utolsó hetének elgondolkodtató híre volt, hogy különvált Árvay János és a pincészetbe befektető Sauska Krisztián. Nem a konkrét ügyről akarunk itt mélázgatni, hanem Tokaj problematikus fejlődésének tüneteiről.
Most, hogy visszakaptam a jogsimat, ideje lesz valami másról írni. Iuventus ventus – írtuk 2008. februári számunk címlapjára, és jól tettük. Már akkor is sejtettük, hogy kiszabadítjuk a szellemet a palackból.
Valahogy úgy mondják, hogy akasztják a hóhért. Nagy erőkkel feszegettük a zéró tolerancia kérdését, és aktuálisabban nem is válaszolhatott volna az élet, ezen sorok írójának kellett megtapasztalnia, hogy miből is áll ez manapság.
2009-04-08  Zéró
Komoly gond van ebben az országban. Nem arra gondolok. Nem a gazdaságra, nem a népszavazásra, nem a kormányra és az ellenzékre, nem az oktatása, az egészségügyre, satöbbire. Hanem az alapvető állampolgári jogokra.
A BORIGO Tokaj tesztjén olyan eredmény is született, ami a termelő presztízsének nem felelt meg. Mivel ilyen esetben (is) fokozottan figyelünk, visszakóstolunk, eljutottunk egy elvi kérdéshez, ezt fejtegetném...


BORIGO ONLINE - Minden jog fenntartva 2013